Nagy púposszövő

Nagy púposszövő
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Család:	Púposszövőfélék (Notodontidae);
Nem:	Cerura;
Tudományos név
	Cerura vinula; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy púposszövő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy púposszövő témájú médiaállományokat és Nagy púposszövő témájú kategóriát.

A nagy púposszövő (Cerura vinula) a púposszövőfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos éjjeli lepkefaj.

Megjelenése

A nagy púposszövő szárnyfesztávolsága 6-8 cm. Feje és gyapjas tora szürke, a toron fekete pontokkal. Világosszürke potrohán két hosszanti szürke háti sáv húzódik, a szelvényeket viszonylag keskeny, sötétszürke keresztgyűrűk jelzik. Az elülső szárny alapszíne sötétebb vagy világosabb árnyalatú szürke, amelyet sötétszürke foltok, valamint a szárnytőnél széles és alig ívelt, középen és a szegélynél keskeny és hatalmas íveket leíró vonalak díszítenek. Középen sötétszürke, keskeny félhold alakú folt látható; a szárny peremén sötétszürke nyílfoltok sorakoznak. A nagyobb erek sárgák, a vékonyabbak feketék. A hátulsó szárny szürke, az elülső és a belső szegélynél, valamint a szárnytőnél világosabb, néha egészen fehéres. Peremén szürke foltok ülnek. A szárnyak fonákja az alapszínnek megfelelő szürke, rajta elmosódott rajzolattal. A szárnyak rojtja fehéren-szürkén csíkozott. A nőstények többnyire sötétebb színűek, a hátsó szárnyuk mindig szürke, legtöbbször sötétszürke (sötétebb a hímekénél).

Alapszíne kissé változékony.

Petéi lapított félgömb alakúak, fényesek, csokoládébarna színűek.

Hernyója eleinte vörösesfekete, kifejletten zöld. A harmadik torszelvényén feltűnően, hegyesen kipúposodik. Hátoldalát fehérrel szegélyezett barna sáv díszíti, amely az utótornál elkeskenyedik, de 7-8. szelvénynél újra kiszélesedik és a test végégig fut. A 7. szelvénynél fehér keretű barna folt lehet, testközépi fehér keresztvonala nincs. Hosszú farokvillája sötét foltos, vége vörös. Veszély esetén hangyasavat spriccel támadójára. Bábja vörösbarna.

Hasonló fajok

A hermelin-púposszövő hasonlít hozzá, amely kisebb, világosabb, és potrohán széles, fekete gyűrűk találhatók.

Elterjedése

Eurázsiában honos a Brit-szigetektől (Spanyolországban a C. iberica váltja) egészen Kínáig. Magyarországon mindenütt előfordulhat, de nem gyakori.

Életmódja

Ártéri erdők, ligeterdők, erdőszélek, tisztások, nedves talajú völgyek, lápok lakója, ahol hernyója tápnövényeit megtalálja.

Általában évente egy nemzedéke nő fel, imágóit április-júniusban lehet látni. Melegebb években vagy délen kifejlődhet egy július-augusztusi részleges második generációja is. A nőstény a tápnövény levelére (ritkábban vékony gallyaira) kettesével-négyesével rakja le petéit. A petékből hőmérséklettől függően 9-14 nap múlva kelnek ki a hernyók, amelyek különféle nyár- és fűzfajok (rezgő nyár, fekete nyár, csigolyafűz, stb.) leveleivel táplálkoznak. Főleg a fiatal, akár alig két méteres fákat, nagyobb bokrokat keresi, a kifejlett fákon ritkábban fordul elő. A megzavart hernyó farokvillája lengetésével, fejének vörös keretével próbálja elriasztani támadóját, de szükség esetén a feje alatti mirigyből hangyasavat is képes spriccelni. Kifejlődve a fa törzsén vagy tövén kemény bábgubót készít, ebbe gyakran kéregdarabkákat is sző. Bábként telel át.

Magyarországon nem védett.