Őszapókaktusz
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Őszapófej (Cephalocereus senilis)
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Őszapókaktusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Őszapókaktusz témájú kategóriát. |
Az őszapókaktusz (Cephalocereus) nemzetségbe hatalmas, orgonasípszerűen növekedő oszlopkaktuszok tartoznak. Nevét onnan kapta, hogy a törzsét beborító serteszőrök hosszú, fehér hajtömegre emlékeztetnek.
Jellemzői
[szerkesztés]Oszlopos vagy bokros termetű, nem, vagy csak kevéssé elágazó, esetenként a 10–12 m magasságot is eléri. Szárán 12–30 borda fut végig, areoláin kevés, szalmasárga vagy szürkés tövis és 20–30 hosszú, fehér, hajszerű sertetövis fejlődik.
A virágzóképes növényeken féloldalas vagy gyűrű alakú cephalium (’kefálium’) fejlődik. Ez a dús, gyapjas szőrzet az öregebb példányokon már az egész csúcsrészt kucsmaszerűen beburkolja.
Virágai a csúcshoz közel, a fiatalabb areolákból nőnek ki. Középnagy, széles tölcsér alakú, fehér vagy rózsaszín virágainak csöve barnásan gyapjas. Belső szirmai halványsárgák, a külsők rózsaszínűek, és ilyenek a bimbók.
Termése tojásdad, fehér vagy vörös pulpájú bogyó. Magvai fénylő feketék.
Életmódja
[szerkesztés]Virágai éjjel nyílnak, és hajnalra el is hervadnak.
Elterjedése
[szerkesztés]Mexikó, a Mexikói-fennsík száraz bozótos társulásai.
Rokonsági viszonyok és fajok
[szerkesztés]Korábban ebbe a nemzetségbe sorolták Közép-Amerika összes orgonasíp alakú, serteszőröket viselő oszlopkaktuszát; ezek többsége mára a Pilosocereus nemzetségbe (Cereeae) került át. Ma mindössze három elismert faj tartozik ide, bár egyes, új molekuláris genetikai munkák (Cactus and Succulent Journal 31; 2005) szerint a nemzetségbe alighanem be kell olvasztani a mai Neobuxbaumia fajokat is.
A három faj:
- Cephalocereus apicicephalium Daws (1948)
- Cephalocereus columna-trajani (Pfeiffer) K. Schumann (1897)
- őszapófej (Cephalocereus senilis) (Haworth) Pfeiffer (1838)
Források
[szerkesztés]- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Arias et al. (2003) Syst. B. 28(3):548-557
- Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9
- Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963-281-264-6
