Ugrás a tartalomhoz

Piros madársisak

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cephalanthera rubra szócikkből átirányítva)
Piros madársisak
Virágos példány
Virágos példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád: Epidendroideae
Nemzetség-
csoport
:
Neottieae
Alnemzetség-
csoport
:
Limodorinae
Nemzetség: Madársisak (Cephalanthera)
Rich.
Faj: C. rubra
Tudományos név
Cephalanthera rubra
(L.) Rich., (1817)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cephalanthera comosa Tineo
  • Cephalanthera rubra f. comosa (Tineo) Robatsch
  • Cymbidium rubrum (L.) Sw.
  • Dorycheile rubra (L.) Fuss
  • Epipactis purpurea Crantz
  • Epipactis rubra (L.) F.W.Schmidt
  • Helleborine rubra (L.) Schrank
  • Limodorum rubrum (L.) Kuntze
  • Serapias rubra L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Piros madársisak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Piros madársisak témájú médiaállományokat és Piros madársisak témájú kategóriát.

A piros madársisak (Cephalanthera rubra) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó, Magyarországon védett, erdei növényfaj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos. Európában elterjedési határa a Brit-szigetektől az Urálig, a mediterrán térségtől Dél-Skandináviáig terjed. Megtalálható Kis-Ázsiában, Észak-Iránban és a Kaszpi-tenger környékén. Magyarországon hegységekben, domb- és síkvidéken egyaránt előfordul, megtalálható többek között az Északi-középhegységben, a Börzsönyben, a Pilisben, a Vértesben, a Bakonyban, a Mecsekben és a Duna-Tisza-közén.

Megjelenése

[szerkesztés]
Virágai

A piros madársisak 20-50 centiméter magas, lágyszárú, évelő növény. A talajban található gyöktörzse, amiből minden évben kihajt (geofiton). Szárának felső része, magháza és a külső lepellevelek ritkásan mirigyszőrösek. Szárán 4-6 lomblevél nő, amelyek 4-10 centiméter hosszúak és 1-3 centiméter szélesek; az alsók széles-lándzsás, a felsők szálas-lándzsás alakúak.

Május-júliusban virágzik. Virágai 3-10 tagból álló laza fürtöt alkotnak. A virágok murvalevelek hónaljából nőnek ki, amelyek a fürt alján még meghaladják a magház hosszát, de felfelé egyre rövidülnek. A virágok külső lepellevelei (szirmai) kihegyesedőek, rózsaszínes- vagy liláspirosak, 16-25 milliméter hosszúak és 6-8 milliméter szélesek, kívül mirigyszőrösek. A belső lepellevelek szőrtelenek, 14-20 milliméter hosszúak, 7-9 milliméter szélesek. A mézajak nem különül el élesen, szintén liláspiros szegélyű és sárgás-fehéres hosszanti barázdák figyelhetők meg rajta. Ismert fehér virágú színváltozata (lus. albiflora).

Termése 19-23 milliméter hosszú, 5-7 milliméter vastag toktermés, amely 1500-9500 apró magot tartalmaz.

Életmódja

[szerkesztés]

A piros madársisak a gyertyánosok, bükkösök, erdei fenyvesek, cseres-tölgyerdők, homoki tölgyerdők, nyáras borókásak lakója. Kedveli a tápanyagban dús, laza mésztartalmú talajokat, hazai lelőhelyein a talaj pH-ja átlagosan 7,31-nek bizonyult. Mérsékelten árnyéktűrő, élőhelyein a lombkorona általában 40-90%-ban záródik.

A magok csírázás után 3-4 évig csak a gyöktörzset fejlesztik és csak ezután hoznak hajtást. Eközben a többi kosborhoz hasonlóan gombákkal (pl. Leptodontidium, Tometella, Phialophora nemzetségek) alkot gyökérkapcsoltsági (mikorrhizás) szimbiózist. Ez a kapcsolat a növény egész élettartama alatt megmarad és jelentős szerepet játszik anyagcseréjében; vizsgálatok szerint szénforgalmának negyede, nitrogénforgalmának közel kétharmada a gombától származik. Léteznek klorofillhiányos változatok is, de Magyarországon még csak egy ilyen példányt találtak. Virágzásra csak a gyöktörzs kifejlődése utáni további 11-12 év elteltével kerül sor.

A hajtások májusban kezdenek növekedni és levelei szeptember-októberig maradnak zöldek. Május-júliusban virágzik, középnapja június 19-re esik. Átlagosan 2-3 hétig virít. Termései szeptember-októberre érnek meg.

A piros madársisak nem termel nektárt, a beporzáshoz a rovarokat úgy csalogatja magához, hogy virága alakjával és a méhek számára látható spektrumban a színével is a harangvirágokat (főleg a baracklevelű harangvirágot) utánozza; mézajkán a sárga sávok is a harangvirág porzóit mímelik. Elsősorban a hengeresméhek (Chelostoma) hímjei porozzák be, akik a haragvirágon táplálkozó nőstényeket látogatják végig. A beporzás nem túl hatékony, Ausztriában és Németországban maximum 21-28%-os beporzottsági arányt mértek. Magyarországi megfigyelések 13%-os megtermékenyülést tapasztaltak, 41 példányon összesen 38 terméssel. Vegetatívan is szaporodhat a rizóma elágazásával.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A piros madársisak nagy területen elterjedt, helyenként gyakori is, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett a státusza. Általában az erdőirtás, élőhelyének elvesztése veszélyezteti. Magyarországon egyedszáma tízezres nagyságrendű, eddig összesen 313 lelőhelyen észlelték, amelyből mára 244 maradt, így visszaszorulása 22%-os. 1988 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Speciális megporzásbiológiája miatt nagymértékben függ a hengeresméhek jelenlététől. Kipusztulóban levő angliai állományát csigák kártétele veszélyezteti, ami ellen rézgyűrűket helyeznek el a növényeken.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Richard, L.C.M. 1818. Mémoires du Muséum d'Histoire Naturelle 4: 60.
  • Pridgeon, A.M., Cribb, P.J., Chase, M.W. & Rasmussen, F.N. (eds.) 2006. Genera Orchidacearum Volume 4 Epidendroideae (Part one); page 496 ff., Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-850712-7. Reference page.
  • Govaerts, R. et al. 2012. Cephalanthera rubra in World Checklist of Selected Plant Families. The Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the internet. Accessed: 2012 June 23.
  • Emonocot.org 2013. Cephalanthera rubra in The Orders and Families of Monocotyledons. Published on the internet. Accessed: 2013 Aug 22.
  • Govaerts, R. et al. 2012. Cephalanthera rubra in World Checklist of Selected Plant Families. The Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the internet. Accessed: 2012 June 23.
  • Tropicos.org 2012. Cephalanthera rubra Published on the internet. Accessed: 2012 June 23.
  • International Plant Names Index. 2012. Cephalanthera rubra. Published online. Accessed June 23 2012.
  • Dimopoulos, P., Raus, Th., Bergmeier, E., Contantinidis, Th., Iatroú, G., Kokkini, S., Strid, A. & Tzanoudakis, D. 2013. Vascular Plants of Greece: An Annotated Checklist. Englera 31: 1–368 (!115). Reference page

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]