Nyugati ostorfa
Nyugati ostorfa | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Celtis occidentalis L. | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Nyugati ostorfa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati ostorfa témájú médiaállományokat és Nyugati ostorfa témájú kategóriát. |
A nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a kenderfélék (Cannabaceae) családjába tartozó faj. Népi elnevezése: zsidómeggy.[1]
Elterjedése
[szerkesztés]Észak-Amerikában őshonos. Európában erdőgazdasági jelentősége alig van, elegyfaként telepítik.
Megjelenése
[szerkesztés]25 méteres magasságig megnövő, terebélyes, boltozatos koronájú fa, nagy termetűvé csak jó vízellátású talajon fejlődik. Kérge középszürke, idősebb korában a több éven át növekedő paralécektől rücskösen barázdálttá válik. Vesszője vékony, sötétbarna, rügyei a vesszőtől kissé elállók. Átellenesen szórt állású levelei tagolatlanok, tojásdadok, aszimmetrikusak, 6–12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, színi oldaluk középzöld, reszelősen szőrös, fonákuk világosabb. Lombja ősszel citromsárgára színeződik. Virágai aprók, világoszöldek, a levélhónaljakban magányosan fejlődnek. Rövid (1-1,5 cm-es) kocsányú, apró (kevesebb mint 1 cm átmérőjű) csonthéjas terméseinek húsa éretten narancssárga, édes datolyaízű, vastagsága azonban nem éri el az egy millimétert.
Életmódja
[szerkesztés]Vízigénye alacsony, jól viseli a szárazságot. A termést madarak és kisemlősök (például a nyestek) terjesztik. Mivel jól bírja a szennyezett városi levegőt, útsorfaként gyakran nagy mennyiségben ültetik. Az ültetett példányok közelében kivadul, ritkán sűrű állományokat is alkot, ahol mély árnyékával megakadályozza más fák természetes felújulását.
Felhasználása
[szerkesztés]Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmas gallyá vastagodnak. Fája kemény, fehér, rendkívül szívós, a szilre, kőrisre hasonlít, Magyarországon legfeljebb tűzifaként hasznosítják. Termése ehető, datolya-sütőtök ízű, ám a gyümölcshús mennyisége csekély, amiatt sehol sem termesztik.[2]
Képek
[szerkesztés]-
Kérge
-
Levelei
-
Virága
-
Termése
Források
[szerkesztés]- Dr. Gencsi László–Dr. Vancsura Rudolf: Dendrológia
- Dr. Bartha Dénes: Fa- és cserjehatározó
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Csathó András István: Népi növénynevek Felső-Bácskából. In „Hol az a táj szab az életnek teret, / Mit az Isten csak jókedvében teremt”: Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003–2009. (magyarul) Szerkesztették: Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Varga Anna. Vácrátót: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete. 2010. 253–254. o. Hozzáférés: 2021. június 13. (pdf)
- ↑ Ehető termésű növények - Juharfa Kertészeti Áruda