Defibrillátor
A defibrillátor egy elektromos áram keltésére alkalmas orvosi készülék. A defibrillátorral rövid ideig tartó, néhány amper erősségű áramot lehet előállítani. A szív elektromos ritmuszavarait csaknem pillanatszerűen megszüntetheti.[1]
A HELP program keretében ma már Magyarországon is mind több helyen bárki számára elérhetők az AED-k (automata külső defibrillátorok). Ezek képesek - elektródákkal a beteghez csatlakoztatva - a szívritmus elemzésére, kommunikálnak az elsősegélynyújtóval, kamrafibrilláció észlelése esetén pedig figyelmeztetnek az elektrosokk szükségességére.[2]
Kifejlesztésének története
[szerkesztés]Az első defibrillálás
[szerkesztés]A defibrillációt mint jelenséget először Jean Louis Prevost és Frederic Batelli figyelte meg 1899-ben a Genfi Egyetemen. Azt tapasztalták, hogy a kisebb áramütések kutyáknál kamrafibrillációt okoznak, míg a nagyobbak rendezik azt.
Az első olyan eszközt, amely közvetlenül a szívbe fecskendezett gyógyszereket helyettesíteni volt képes, 1933-ban Dr. Albert Hyman kardiológus és C. Henry Hyman villamosmérnök fejlesztette ki. Az áramütésnél alkalmazott ún. Hyman Otor egy üreges tű volt, amelynek a belsejében levő szigetelt vezeték juttatta a szívbe az elektromos áramot.
Claude Beck sebészprofesszor 1947-ben alkalmazta először sikeresen a defibrillációt egy 14 éves fiún. A műtét a mellkas felnyitását igényelte.
Zárt mellkasi módszer
[szerkesztés]Bár az 1950-es évek elején a defibrillációt csak nyílt mellkasnál lehetett alkalmazni, a 300 V vagy annál nagyobb feszültség és a „lapát” elektródák megjelenése rövidesen lehetővé tette a mellkas megnyitása nélküli defibrillációt is. Az első ilyen sikeres műtétet az egykori Szovjetunió, a mai Kirgizisztán területén élő orvos, dr. V. Eskin, valamint asszisztense, A. Klimov végezte.
Egyenáram
[szerkesztés]Először Bernard Lown alkalmazta 1959-ben.
A hordozható egységek megjelenése
[szerkesztés]Az 1960-as években a belfasti Frank Pantridge professzor játszott fontos szerepet a hordozható defibrillátorok kifejlesztésében. (Ma a hordozható defibrillátorok a mentőautók legfontosabb felszerelései között szerepelnek.)
Váltás a kétfázisú hullámformára
[szerkesztés]Beültethető eszközök
[szerkesztés]A beültethető egység feltalálása felbecsülhetetlen értékű az állandó szívproblémákban szenvedőknek, bár beültetést általában csak az infarktust átélteknél alkalmaznak.[3]
A cardioverter
[szerkesztés]Az implantálható (beültethető) cardioverter-defibrillátor egy miniatűr, elemmel működő eszköz, amelyet a páciens mellkasának bőre alá ültetnek be. A szerkezet észleli a szív ritmuszavarait és elkülöníti az életveszélyes kamrai ritmuszavarokat, amelyeket speciális sorozatingerléssel (ATP) vagy elektromos áramütéssel megszüntet, így szükség esetén újraindíthatja a megállt szívet. A működése a pacemakerhez hasonló, annyi különbséggel, hogy állandó védelmet nyújthat a hirtelen szívmegállás illetve a ritmuszavar következtében fellépő szívelégtelenség ellen.
Alkalmazása, hatása
[szerkesztés]A kórházon kívüli hirtelen szívmegállás (out-of-hospital cardiac arrest; OHCA) rosszabb túlélési arányt mutat (2–8% az elbocsátás és 8–22% a felvétel után), mint a kórházon belül történő szívmegállás (15% elbocsátás után). A fő meghatározó tényező a kezdetkor észlelt szívritmus. A kamrafibrillációt vagy kamrai eredetű szapora szívverést mutató egyének túlélési esélye 10-15-ször jobb, mint azoké, akiknél pulzusnélküli elektromos aktivitás, vagy aszisztólia áll fenn. Mivel a kórházon kívüli szívmegállás (OHCA) esetekben a halálozási arány magas, több programot is kifejlesztettek a túlélési arány javításának érdekében. Jóllehet a kamrai (ventricularis) fibrilláció esetében a halálozási arány magas, a defibrillátorral történő gyors beavatkozás javítja a túlélési arányt.[4]
Magyarországon
[szerkesztés]Magyarországon a 2000-es évek elején néhány neves sportoló (pl. Kolonics György olimpiai bajnok, Ocskay Gábor jégkorongozó) halála megrázta a közvéleményt, mivel ezeknek a sportolóknak az életét megmenthette volna, ha defibrillátor lett volna a közelükben a döntő pillanatban. (Az orvosok évek óta hangoztatják, hogy automata defibrillátorokat kellene kihelyezni az edzések helyszínére, sőt a nagyobb üzemekbe, hivatalokba, áruházakba és közlekedési állomásokra is.) Először lajstromba vették az országban fellelhető életmentő készülékeket.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ MNL 6. kötet 380. old.
- ↑ https://www.webbeteg.hu/cikkek/elsosegely/6757/defibrillator
- ↑ https://elsosegely.hu/cikk.566.a_defibrillator_tortenete
- ↑ Bunch TJ, White RD, Gersh BJ, et al. (2003. June). „Long-term outcomes of out-of-hospital cardiac arrest after successful early defibrillation”. N. Engl. J. Med. 348 (26), 2626–33. o. DOI:10.1056/NEJMoa023053. PMID 12826637.
- ↑ https://infostart.hu/belfold/2008/07/18/mozdulnak-az-eletmento-szervezetek-kolonics-gyorgy-halala-utan-213265
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
|
Ez az orvostudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |