Palazzo di Brera
| Palazzo di Brera | |
 | |
| A palota udvara | |
 | |
| Település | Milánó |
| Megnyitás | 1776 |
| Építész(ek) |
|
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Szolgáltatások | |
| Alapterület |
|
| Elhelyezkedése | |
 Palazzo di Brera
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 45° 28′ 19″, k. h. 9° 11′ 16″45.471955°N 9.187815°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 19″, k. h. 9° 11′ 16″45.471955°N 9.187815°E | |
 | |
| Palazzo di Brera weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palazzo di Brera témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Palazzo di Brera egy 17. századi milánói palota, amely a világhírű Brera-képtárnak (Pinacoteca di Brera) és a Brera Akadémia művészeti főiskolának az otthona.
Története
[szerkesztés]A 12. században a kolduló barátok rendje gyapjúszövéssel foglalkozott, s ezen az akkor még lakatlan területen (Braida jelentése füves tér) házat épített, innen származik a Brera név. A székház mellett 1472-ben épült fel a Santa Maria di Brera-templom, melyet Borromei Szent Károly a jezsuitáknak adományozott. A ma is látható palotát 1651-ben kezdte el építeni Francesco Maria Richini, majd fia Gio Domenico Rossone közreműködésével folytatta. 1773-ban a jezsuiták rendjét felszámolták ugyan, de az épületet Giuseppe Piermarini tervei alapján kibővítették. 1776-ban Mária Terézia a palotát a Szépművészeti Akadémia székhelyévé tette, amelynek része volt a képtár. Utóbbit 1809-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A 19. században a palota melletti templomot lebontották, helyén ma egy bronzszobor áll, amely Francesco Hayezt, az akadémia egyik igazgatóját ábrázolja (1890-ben alkotta meg Francesco Barzaghi). A palota közepén egy tágas udvar áll, amelyet a földszinten és az emeleten is páros oszlopokon nyugvó boltívek sora fog körül. A loggiában tudósok, írók és képzőművészek szobrai láthatók.
A képtár
[szerkesztés]
A Brera-képtár egyike Olaszország legjelentősebb gyűjteményeinek, több mint 500 festményt mutat be a 14–19. század közötti időszakból. A képtár anyagait Carlo Bianconi és Giuseppe Bossi gyűjtötték össze a 18. század elején, amikor az akadémia élén álltak. Jelentősebb műalkotások:
- Bellini: Szent Márk igehirdetése egy alexandriai téren, Krisztus sírbatétele és Pietà
- da Bologna: Madonna
- Boltraffio: Két hódoló
- Bordone: Velencei szerelmesek és a Szent család
- Borgognone: A Szentek
- Bramantino: Mária és a gyermek Jézus Szent Mártonnal és a koldussal és Szent család
- ifj. Jan van Brueghel: Barlangtemplom
- id. Jan van Brueghel: Falu
- Canaletto: Canal Grande
- Caravaggio: Az emmausi lakoma
- Correggio: A Háromkirályok imádása és Krisztus születése
- Crespi: Utolsó vacsora és Madonna Szent Ferenccel és Borromeo Szent Károllyal
- El Greco: Meditáló Szent Ferenc
- Guercino: Agár megtagadása
- Lorenzetti: Mária a gyermek Jézussal
- Lotto: Nemesember
- Mantegna: Mária a kerubokkal
- Moretto da Brescia: Madonna a gyermekkel és Madonna a rózsalugasban
- Moroni: A. Navagero portréja
- Palma Giovane: Idős férfi portréja
- Pordenone: Gyümölcsoltó Boldogasszony
- de Predis: Ifjú ember
- Procaccini: Madonna és Szent Katalin házassága
- Raffaello: Mária eljegyzése
- Rembrandt: A nővér portréja
- Rubens: Utolsó vacsora
- Tiepolo: Szent Antal megkísértése és Madonna a Karmeliták hegyén
- Tintoretto: Szent Márk megjelenése a velenceiek előtt
- Tiziano: Szent Jeromos és Porcia gróf portréja
- Van Dyck: Amilia di Solms hercegnő portréja
- da Verona: A Három-királyok imádása
- Veronese: Szent Antal Szent Corneliussal és Szent Cipriánnal és Krisztus megkeresztelése
- Vivarini: Krisztus sírbatétele
A könyvtár
[szerkesztés]A Brera Múzeum könyvtára (Biblioteca Nazionale Braidense) az épület hátsó részét foglalja el és az egykori jezsuita gyűjteményt tartalmazza, amely számos újabb könyvvel bővült a későbbi századokban. Több mint 800 000 kötetet, 274 000 röpiratot, 1600 kódexet és kb. 2600 ősnyomtatványt tartalmaz.
Az obszervatórium
[szerkesztés]1760-ban alapították. Arról nevezetes, hogy a 19. században Giovanni Schiaparelli innen állapította meg a hulló csillagok törvényszerűségeit, és fedezte fel az úgynevezett Mars-csatornákat.
Források
[szerkesztés]- Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005 ISBN 978-0393327304
- Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
- Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984 ISBN 963-243-281-9
További információk
[szerkesztés]- (olaszul) Hivatalos honlap Archiválva 2016. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
