Árvaház utcai kapu

Árvaház utcai kapu
Ország	Románia
Település	Brassó
Építési adatok
Építés éve	1827–1828
Típus	kapu
Elhelyezkedése
Árvaház utcai kapu Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 21″, k. h. 25° 35′ 11″45.6392, 25.5864
A Wikimédia Commons tartalmaz Árvaház utcai kapu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Árvaház utcai kapu vagy Bolgárszegi kapu (románul: Poarta Șchei, németül: Waisenhausgässer Tor) Brassó utolsóként nyitott városkapuja, és az egyetlen kapu, amely a régi erődítményből máig fennmaradt. 1827–1828 között épült az Árvaház utca végén a megnövekedett forgalom kezelése céljából; rajta keresztül halad át a forgalom nagy része a városközpont és Bolgárszeg között.

Története

Brassó falainak felépítése után közel három évszázadig csak a Katalin-kapun keresztül nyílt átjárás a szászok lakta városerődöt a románok lakta Bolgárszegtől elválasztó kettős várfalon. A 18. század végén a fellendülő kereskedelem és a népesség növekedése következtében ez a kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat. Gyakori volt a torlódás, emellett a Katalin utca városerőd felőli részének beépítésével a kapu kerülő utat is jelentett. A bolgárszegi kereskedők ismételt kérésére 1820-ban felépült a Lópiaci kapu, ám kicsinek bizonyult, és a forgalom továbbra is nehézkes volt.

A helyzet orvoslására a városi közösség már 1821-ben egy új kapu építését javasolta, azonban ezt a tanács elutasította. Hosszú tárgyalások után ismételten benyújtották a kérelmet, és végül 1823-ban a bécsi udvar jóváhagyta a kivitelezést. A várfal bontása 1827 márciusában kezdődött, a kaput pedig 1828 augusztusában adták át; építőmestere Jani József városi főépítész volt, aki a Lópiaci kaput is építette.

A 19. század közepe után a várfalakat tovább bontották; a kaputól délre 1851–1852-ben épült fel a Sportlíceum, északra pedig 1927-ben a szász evangélikus egyház óvodája.

1955-ben a kaput műemlékké nyilvánították, néhány évvel később pedig felújították és eltávolították róla a feliratait elborító kúszónövényeket. Az 1977-es földrengés után kicserélték a tetőszerkezetet és felújították a feliratokat.

Leírása

Neoklasszikus stílusú, formája diadalívre emlékeztet, négy erős pilléren nyugszik. Három kapuívből áll: két kisebb a gyalogosoknak, és egy nagy ív a járművek számára. Régen kapuszárnyak is tartoztak hozzá, melyeket éjszakára bezártak. A délnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.01 sorszámon szerepel.

A külső falon a következő, latin nyelvű feliratok olvashatóak: A régi, bezárt kapu helyett, a polgárok kérésére nyitották meg 1828 PCN-ben és A békességet hozó I. Ferenc fenséges császár és apostoli király dicsőséges uralkodása alatt. A belső, városerőd felőli oldal feliratai: Corona tanácsa, G. M. Riemer prédikátor, és a centumvirátus a Szentháromság védelmébe ajánlja ezt a kaput, és az utókorra hagyja megőrzésül. Joseph Iani építette és Johann Iacob Mylius városbíró, Johann Georg de Trauschenfels kerületi bíró, és Michael Thiophi Riemer várkapitány idejében.

Képek

• 
  A Bolgárszeg felől
• 
  A belváros felől
• 
  1961-ben
• 
  Felirat
• 
  Esti megvilágításban

Források

• ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416 
• ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 13 (német nyelven). Brassó: Aldus (2013). ISBN 9789737822710