Batthyány Emanuela
| Batthyány Emanuela | |
| Született | 1837. december 24.[1] Pozsony |
| Elhunyt | 1922. március 3. (84 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Batthyány Géza |
| Szülei | Zichy Antónia Batthyány Lajos |
| Foglalkozása | arisztokrata |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Emanuela témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gróf németújvári Batthyány Emanuela Anna Karolina (az Emanuella alakot használta,[2] említették, mint Amália, Emma is, házassága után Batthyány Gézáné) (Pozsony, 1837. december 24. – Budapest, 1922. március 3.) gróf Batthyány Lajos miniszterelnöknek és gróf Zichy Antóniának első (felnőtt kort megért) lánya, a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletének pártfogónője.
Élete
[szerkesztés]
Szülei, gróf Batthyány Lajos miniszterelnöknek és gróf Zichy Antónia magyar szellemben nevelték, testvéreivel együtt piros csizmás pruszlékos dajkáik voltak, első játszótársaik a falusi parasztgyermekek voltak.
Édesanyja 1849. január 20-án értesült férje elfogásáról. Másnap Emma lányával útnak indult, és az ellenséges táborokon keresztül érkezett Pestre, ahol a budai helytartótanácsi palotában minden nap meglátogathatta. Mivel Batthyány Lajos a kicsinyeket is szerette volna látni, visszament értük Ikervárra. Ennek az időszaknak a történetét Zichy Antónia két visszaemlékezésben is megírta: az elsőt németül – 1850-ben kezdte külföldön, és 1858-ban fejezte be – majd 1882-ben magyar nyelven az előbbit átdolgozva és kiegészítve gyermekei részére. 1855-ben brüsszeli tartózkodásuk idején a legelőkelőbb körökben vezette be édesanyja a társadalmi életbe. 1856-ban visszatértek Magyarországra, hogy az „eladó sorba került” lányok itt menjenek férjhez. Batthyányné – férje kívánsága szerint – nem kért vissza semmit, csak Ikervárt vásárolta meg néhány más birtokkal együtt később. Az 1867. évi amnesztia által csak a burgaui birtok szállott vissza a családra. Édesanyja 1857. évi jogászbálon mutatta be a pesti társaságnak. Ezt követően a rendőri jelentésekben gyakran esett szó róla, mint a „pesti bálok koronázatlan királynéjáról”.
1859. szeptember 4-én feleségül ment távoli rokonához, Batthyány Gézához (1838–1900).[3] Három gyermekük:
- Lajos (Egyed 1860. júl. 27. – Polgárdi 1951. december 27.) cs. és kir. követségi attaché, majd Győr megye és város főispánja, a főrendiház tagja, volt (neje pedig gr. Andrássy Ilona).
- Géza (Egyed 1861. okt. 23. – Polgárdi 1891. nov. 14.[4]), Párizsban tanult természettudományokat s műtörténetet,[5] a Képzőművészeti Társaság választmányának alapítótagja volt.
- Béla (Budapest 1863. jan. 1. – Bécs 1949. január 17.[6]) cs. és kir. követségi attaché; neje Jeanne Seilliere.[7][8][9]
1883-ban unokája, Batthyány Lajos és Andrássy Ilona Emma Katinka nevet kapott lányának keresztanyja lett az ikervári kastélyban.[10]
Édesanyja 1888-ban bekövetkezett halála után elvállalta a Magyar Gazdasszonyok Országos Egylete pártfogónői tisztségét, amiről halála előtt nem sokkal, romló egészségi állapota miatt mondott le.[11] Évről évre megnyitotta a palotáját közgyűlései előtt, hogy a bálteremben az elesetteknek szánt támogatásokról döntsenek. Részt vett – a negyvennyolcas hagyomány jegyében Damjanich János özvegyével együtt – jótékony bálok védnökségében is.[12] 1894-ben Rakovszky Istvánnal „Szeretet“ országos egyesület alapító elnökévé választották, melynek célja a magyarországi siketnémák nevelés és oktatásügyének előmozdítsa, illetőleg a siketnémák ügyének népszerűsítése és a segélyre szorultak gyámolítása volt, védnöke Vaszary Kolos bíbornok hercegérsek.[13] 1906-ban pedig a Tulipánkert-mozgalom alapítótagjai között volt.[14]
1891-ben előbb az életét önkezével kioltó Géza fiát, 1900-ban a férjét is eltemette, majd Béla fia nemzetközi botrányokba torkolló, rettenetes adósságokat gerjesztő kicsapongásai után, már túl a hatvanadik életévén mégis a saját lábára állt.[12]
1922-ben Polgárdiban, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.[15] 2013-ban több családtaggal együtt újratemették, és a Mindenszentek temetőkápolnában kialakított sírfülkében helyezték el a földi maradványokat.[16]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b https://ancestors.familysearch.org/tree/person/L6SV-LPG
- ↑ VII.184.a - Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Weinmann Fülöp közjegyző iratai. archives.hungaricana.hu/hu - 1905.
- ↑ Nefelejts 1. évfolyam 23. szám, 1859szeptember 4. (adt.arcanum.com)
- ↑ Egy fiatal mágnás tragikus halála, Székesfehérvár és Vidéke 19. évfolyam 137. szám, 1891. november 14. (adt.arcanum.com)
- ↑ „Egy fiatal gróf halála.“ (Gróf Batthyány Géza arczképével.) Vasárnapi Ujság - 38. évfolyam, 47. szám, epa.oszk.hu - 1891. november 22.
- ↑ Bela Laszlo Szilveszter Geza Nemetujvari, conde Batthyány, geneall.net
- ↑ Batthyány Béla, man8rove.com
- ↑ Magyar nemzetségi zsebkönyv 1. rész: Főrangú családok (Főrendiházi örökös tagsági joggal biró családok), Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság, pechy-de-pechujfalu.hu - 1888
- ↑ Gróf Batthyány Géza. 1838–1900., Turul/Tárcza, arcanum.com, 1900.
- ↑ Gróf Andrássy Gyula — nagyapa. Székely Nemzet 1. évfolyam 65. szám, 1883. ápr. 29. ˙adt.arcanum.com)
- ↑ A Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének rövid története (1861–1932) és alapszabályai (PDF). Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) – magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza állománya, 1932 (Hozzáférés: 2017. március 3.) (magyarul)
- ↑ a b N. Kósa Judit: Lelőhely: A terror háza. nepszava.hu - 2021.augusztus 28.
- ↑ Gyermekvédő Intézetek Magyarországon A Budapesten 1899-ben tartott Gyermekvédő kongresszus alkalmából a kongresszust előkészítő bizottság szerkesztésében és kiadásában, Pesti Könyvnyomda Rt., core.ac.uk - 1899
- ↑ Tulipánkert. — Magyar hölgyek mozgalma. — Friss Ujság 11. évfolyam 83. szám, 1906. március 24. (adt.arcanum.com)
- ↑ Gyászrovat, Budapesti Hírlap 42. évfolyam 53. szám, 1922. március 5. (adt.arcanum.com)
- ↑ MTI: Újratemették Polgárdiban a Batthyány család több tagját, hvg.hu - 2013. augusztus. 24.
Források
[szerkesztés]- Emanuela Batthyány, geni.com
- Friedreich Endre: Gróf Batthyány Lajosné Vigilia 1998/10
