Barú
| Barú (Volcán Barú) | |
 | |
| A Barú vulkán és Boquete hegyi városa | |
| Magasság | 3474 m |
| Hely |  Panama, Chiriquí tartomány |
| Hegység | Talamanca-hegység |
| Relatív magasság | 1354 m |
| Dominancia | 73,9 km |
| Típus | rétegvulkán |
| Utolsó kitörés | 1550 ± 10 év |
| Elhelyezkedése | |
 Barú
Pozíció Panama térképén
| |
 é. sz. 8° 48′ 29″, ny. h. 82° 32′ 35″8.808000°N 82.543000°WKoordináták: é. sz. 8° 48′ 29″, ny. h. 82° 32′ 35″8.808000°N 82.543000°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barú témájú médiaállományokat. | |
A Barú (Volcán Barú vagy Volcán de Chiriquí) a Panama-földhíd nyugati részén, az Amerikai Vízválasztótól kissé délre, Chiriquí tartomány nyugati részén, a Costa Rica-i határ közelében található szunnyadó, de potenciálisan aktív[1] rétegvulkán, 3474 méteres tengerszint feletti magasságával egyben Panama legmagasabb pontja. Hűvös, termékeny felföldek veszik körül, melyek a Chiriquí és Caldera folyók vízgyűjtő területét adják. Nyugati oldalán Volcan és Cerro Punta városok, keleti oldalán Boquete található.
A tűzhányó utolsó nagyobb kitörése i. sz. 500 körül volt. Több jel arra mutat, hogy 1550 körül is történt egy kisebb kitörés. 2006-ban a hegy alatt élénk szeizmikus aktivitás kezdődött, ami komoly aggályokat váltott ki a Barú közeljövőbeli robbanásszerű kitörésével kapcsolatban;[1] a vulkán a múltban egyszer már összeomlott (az óriási, mintegy 6 km széles, nyugat felé nyitott kaldera a kutatók szerint a magmakamra beszakadásával keletkezett mintegy 50 ezer évvel ezelőtt).
A hegy magasságának és Panama viszonylagos keskenységének köszönhetően a Barú csúcsáról derült időben egyszerre látható a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán (Karib-tenger).
A csúcson néha havazik, mivel a minimum hőmérséklet 0 C° alá eshet, és a száraz évszakban a fagyképződés is gyakori. A civilizáció nyomait graffitik, antennák (mobil-, televízió-, rádió-) jelzik; posztos rendőr is állomásozik itt.
Természetrajz
[szerkesztés]A Barú környezetében bőségesen hulló csapadék (4–6000 mm/év) a tűzhányó körül sűrű erdős vegetációt (esőerdő) hozott létre. Az esős évszak sárlavinái rendszeresen elmossák az erdei ösvényeket, megnehezítve a feljutást.
A ritka állat- és növényfajok védelméről az 1977-ben kialakított, csaknem 15 ezer hektár kiterjedésű Barú Vulkán Nemzeti Park (Parque Nacional de Ambiente) keretei között gondoskodnak. A park szakmai irányítója az ANAM (Autoridad Nacional de Ambiente), melynek központja David városában található. Megismerésére a legalkalmasabb a januártól áprilisig tartó száraz évszak, amikor az ösvények jól bejárhatók, a levegő hőmérséklete kellemes.
A park hihetetlenül gazdag élővilágát az időjárási és éghajlati hatások hat, viszonylag jól elhatárolható zónába rendezik, a nedves hegyi erdőktől a premontán esőerdőkig.
Sajátos vonása az itteni erdőknek a tölgyek magas aránya, csak errefelé megtalálható az esetenként 5-600 éves kort is megélő, endemikus barú tölgy (Quercus baruensis). Gyakori errefelé a 30 méteres magasságot elérő, örökzöld Magnolia sororum, ami Panamán és Costa Ricán kívül csak nemzeti parkokban található meg.[2] A sokfelé előforduló színpompás orchideákat rovarok és kolibrifélék porozzák; utóbbiak közül a fekete hasú kolibri (Eupherusa nigriventris) igen elterjedt. A park területén csaknem 250 madárfajt írtak le. Jelentős populációi élnek itt a kvézálnak (Pharomacrus mocinno), a Swainson-tukánnak (Ramphastos swainsonii), de megtalálható a csak itt és Costa Rica magas hegységeiben élő endemikus, alig 28 grammot nyomó sármányféle, a Junco vulcani is. A karvalysas (Morphnus guianensis) emlősökkel táplálkozik. Az emlősök érdekes helyi képviselője Underwood hegyi egere (Rheomys underwoodi). Nála jóval termetesebb a mexikói kúszósül (Sphiggurus mexicanus). A macskaféle ragadozók közül a legveszedelmesebb a puma (Felis concolor), mellette a „tigrillók”: az ocelot (Leopardus pardalis), a margay (Leopardus wiedii), az oncilla (Leopardus tigrinus) és a jaguarundi (Herpailurus yaguarondi) fordulnak elő. A területen honos majmok közül a pókmajomfélék; fehérképű pókmajom, bőgőmajmok is megtalálhatók. A magasabb ágakon népes denevérkolóniák élnek, legnagyobb számban a gyümölcsevő denevérek (Stenodermatinae), pl. az Artibeus aztecus.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Volcán Barú: Eruptive History and Volcano-Hazards Assessment; by David R. Sherrod, James W. Vallance, Arkin Tapia Espinoza, and John P. McGeehin, 2008
- ↑ Dorothy Johnson Callaway: The World of Magnolias, 108. oldal; ISBN 9780881922363
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Volcán Barú című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Mező Szilveszter: Nemzeti park Panama tetején – Látogatóban a Barú vulkánnál in: Természet Világa, 140. évfolyam, 6. szám (2009. június)
