Ugrás a tartalomhoz

Balogh Edina (táncművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Balogh Edina (táncosnő) szócikkből átirányítva)
Balogh Edina
Született1938. augusztus 29.
Budapest
Elhunyt1997. szeptember 15. (59 évesen)
Párizs
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatáncművész
revütáncos

SablonWikidataSegítség


Balogh Edina (Budapest, 1938. augusztus 29.Párizs, 1997. szeptember 15.) magyar táncművész, revütáncos, a jazzbalett korai művelője.

Életpályája

[szerkesztés]
Dina a kor legtehetségesebb táncosnője volt.

Jeszenszky Endre

A MÁVAG-balettiskolában kezdett táncolni ikertestvérével, Évával. Az Állami Balettintézetnek hét évig volt a növendéke, de nem fejezhette be, mert 1956-ban kizárták. Ezután rövid időre Szegedre ment kartáncosnőnek. A Szegedi Nemzeti Színházban kisebb színészi feladatokat is osztottak rá és énekelt is. 1957-ben már újra Budapesten kapott felkéréseket, a Budapest Táncpalota, a Moszkva-kert, a Fővárosi Operettszínház, a Petőfi Színház, a Béke Szálló, a Magyar Televízió és a filmgyártás is foglalkoztatta. 1961-ben már vezető táncos, prímabalerina volt a Fővárosi Operettszínházban. 1963-ban Klapka Györggyel együtt három hónapos szerződést kapott Berlinbe, a Friedrichstadt-Palastba. Klapka György így emlékezett 2015-ben:

„Négy évig együtt is éltem Edinával, de az egyik kedvenc partnerem volt a színpadon is. Edina később férjhez ment egy akkor nagyon ismert nőgyógyászhoz, aki gégerákban meghalt. Majd ismét társat választott, aki szintén a revüben dolgozott, de ez a férje is elhunyt.[1]

(Ekkoriban ment férjhez dr. Héczey Nándorhoz, Pest akkori legismertebb nőgyógyászához.)

1965-ben jelentős szerepet kapott a Rapszódia az elragadtatásról című darabban, Garai Gábor verses–táncjátékában az Irodalmi Színpadon. A Szellő-lány szerepét osztották rá. A Szellő-lány hangja Szentpál Mónika volt, az előadásban partnerei voltak: Mensáros László – Szobrász; Nagy Margit – Szobor-lány; Bánffy György – Mester; Tallós Endre, Koncz Gábor (szerepkettőzés) – Árnyék. 1967-ben ismét Berlinben táncolt. Korda János táncművésszel, a kelet-berlini Friedrichstadt-Palastban, majd Drezdában, Rostockban, Lipcsében, és Nyugat-Németországban: Kölnben illetve Nyugat-Berlinben is. Disszidálása után Európában turnézott, Nyugat-Németországban, Brüsszelben, Párizsban lépett fel, amikor megismerkedett Alexander Fischerrel, második férjével. Még egy ideig táncolt, de amikor vetkőzni is kellett a szólistáknak, abbahagyta. Koreográfiákat készített Párizsban, nem érezte jól magát, de ott élt haláláig.

Én annyira szeretek táncolni, hogy még színházon kívül is állandóan táncolnék…

– Balogh Edina

Halála

[szerkesztés]

1997. szeptember 15-én Párizsban öngyilkos lett. Kiugrott a nyolcadik emeleti lakásából, és szörnyethalt. Kilátástalan volt az élete.

„Párizs más, más az élet, más a stílus, nekem idegen... Nem érzem itt jól magam... Ha az ember elér egy kort, akkor már nem érdekes. Főleg, ha táncosnő.[2]

Színházi munkáiból

[szerkesztés]

Filmes, televíziós szerepei

[szerkesztés]
  • Vasvirág (1958)... Táncos
  • Bogáncs (1959)
  • Csudapest (1962)
  • És Ön mit tud? (1962)
  • Magyar Televízió Szilveszter (1962. december 31.)
  • Színészek a porondon (1963)
  • Jacques Offenbach: Banditák (A Magyar Televízió élő közvetítése a Fővárosi Operettszínházból – 1963. március 16. 19.05 órai kezdettel)
  • Tánckongresszus (1966)... Felszólaló
  • Francia operettekből – (MTV, 55 perc 1972. október 4-én került bemutatásra a tévében, 20.55 órai kezdettel.)
  • Az utolsó show jogán 1. – (zenés tévéműsor MTV 1, 1991. június 22. 16:27)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]