Bej

A bej (törökül: bey; régiesen bég) egy oszmán cím, mely a pasák férfiivadékait és az ezredesi rendfokozatot nyert katonai és polgári hivatalnokokat illette; az előkelőbb európaiakat is megtisztelték néha ezzel a címmel. Mai jelentése úr.

Eredetileg fejedelmi méltóság volt a bej cím, és a szeldzsuki időkben az egyes törzsek urai nevezték így magukat. A régi időkbeli bejek egy-egy területnek voltak független urai, és az első szultánoknak sokáig kellett a kis-ázsiai bejekkel harcolni, míg uralmukat megszüntethették. Később már nagyobb udvari méltóságokkal volt ez a cím kapcsolatban.

Az Oszmán Birodalomban a szandzsákbégnek, a vilajetnél kisebb területi egység, a szandzsák elöljárójának bej vagy magyarosan bég volt a megtisztelő címe. A tartomány vagy a nagyobb kerület fő tisztviselőjét beglerbégnek (begler-begi, bejler-beji) nevezték, aki alatt több bég állt. Az első három oszmán uralkodó címe bej volt, 1383-tól nevezték őket szultánnak. A bég és a beglerbég címmel egyes (hűbéres) fejedelmek is rendelkeztek, mint például bégek voltak a havasalföldi és moldvai vajdák, Számosz szigetének urai és a tuniszi uralkodó, beglerbég a ruméliai, anatóliai és szíriai helytartó.

A legtágabb értelemben uralkodó, de elöljáró is egyben (például kjőj beji „a falu elöljárója”), előkelő származású (a pasák és magasabb tisztviselők fiai) vagy magas tisztséget viselő ember. Az utóbbi értelemben olyan magasabb katonai és hivatali rangú személy, aki nem rendelkezik pasa címmel. Kiváló szolgálatért a címet Törökországban és Egyiptomban európaiaknak is adományozták kitüntetésként (pl. ilcsi-beji „követ úr”, terdzsiimán beji „tolmács úr”, különösen a megszólításban). A mai udvarias beszédben az európaiak megszólítása. Indiában minden muszlimot megilleti. A bég női párja a begum, bejim („úrnő”), mely elsősorban a szultán anyját illette meg, de a magasabb birodalmi tisztviselők özvegyeit és az udvarhölgyeket is. Indiában a hercegnők és valamennyi muszlim nő megtisztelő megnevezése. Gyakran előfordul helynévként is (pl. Begumabad).

Összetételekben is gyakori volt a bej szó:

aláj-bej – a csendőrség ezredese
mir-aláj-bej ezredes

Mint helységnév előfordul a Bej-oglu (Beyoğlu) (Bej fia) szóban, mely az isztambuli európai negyedének, Perának a török neve.

A régi magyar bő nemzetségfő címe is ebből a régi török címből származik, ami a török népeknél eredetileg szintén nemzetségfőt jelentett.

Törökországban a bej és a pasa címeket 1934-ben, a vezetéknév-törvény bevezetésével eltörölték, a bej ma a férfiak udvarias megszólítása, a keresztnév után használatos.

Jegyzetek

Források

Bég - Mohacsi-csata.hu
Bej. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

Kapcsolódó szócikkek

Pasa
Aga

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!