Vörös fokföldirekettye
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Aspalathus linearis (Burm.f.) R.Dahlgr. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös fokföldirekettye témájú médiaállományokat és Vörös fokföldirekettye témájú kategóriát. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A vörös fokföldirekettye avagy rooibos (Aspalathus linearis) dél-afrikai cserje. Zsenge hajtásaiból készülő főzetét az ottani lakosság évszázadok óta issza kedvező élettani hatásai és finom íze miatt. Neve afrikaans nyelven „vörös bokrot” jelent.
A növény leírása
[szerkesztés]A vörös fokföldirekettye 1-1,5 méter magas cserje, de termesztésben 50-60 centiméter nagyságúra visszavágják. Levelei, melyek szerteágazó, hosszú, hajlékony ágakon találhatóak meg, tűszerűek: hosszuk 1 cm – 5 cm között változik, 1 mm vastagok és enyhén szőrösek.
Októberben virágzik, pillangó formájú, sárga virágai rövid nyélen ülnek. A termése vastag héjú, sárgásbarna színű, kemény magva van.
A cserje meleg- és vízigényes.
Feldolgozása
[szerkesztés]A rooibos tea alapanyagát a növényről annak 1-1,5 éves korában szedik le először. Zsenge hajtásait a nyári hónapokban szüretelik. A szüretelése, feldolgozása kézzel történik.
Afrika lakosai eredetileg is kézzel szedték le a növényi részeket, majd kőlapon összezúzták és hagyták megszáradni.
Ma is zúzzák, aprítják, halmokba rakva fermentálják. A fermentálás közben kapja meg jellegzetes vörös színét.
A teát gőzöléssel sterilizálják, megszárítják, majd átrostálják, végezetül pedig csomagolják.
A fermentálás nélkül készített zöld rooibos antioxidáns-tartalma nagyobb a vörösénél.[1]
A levelek mellett a fás részek és a kéreg is hasznosítható.
A teája
[szerkesztés]Az 1700-as évektől van írásos feljegyzés európai használatáról, évszázadok óta jelen van az orvoslásban is. Nyugat-Európában az 1990-es évek közepétől kezdve rohamosan terjed a fogyasztása, mert élvezeti teaként a modern életmód kitűnő kiegészítőjének bizonyult. A legnagyobb rooibos tea fogyasztók Németország, Hollandia, Japán és az USA.
Koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, cserzőanyag-tartalma alacsony, antioxidáns tulajdonságánál fogva lassítja az élettani öregedést.
Jellegzetes, frissítő (fűszeres) íze a fekete teáénál édesebb. Mélyvörös színű.
-
Rooibos, Clanwilliam, Dél-afrikai -
Rooibos, Clanwilliam, Dél-afrikai
PICT2813.JPG)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Is green rooibos better than red?. Health24, 2012. augusztus 16. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
További információk
[szerkesztés]- Jörg Zittlau: Rooibos tea. Az egészség és szépség itala. Betegségek megelőzése, gyógyítás és jó közérzet rooibos teával; ford. Hortolányi Adrienn; Conimex, Székesfehérvár, 2005 (Egészség – természetesen)
