Ugrás a tartalomhoz

Nyugati szamócafa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Arbutus unedo szócikkből átirányítva)
Nyugati szamócafa
Nyugati szamócafa Korzikán
Nyugati szamócafa Korzikán
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Szamócafaformák (Arbutoideae)
Nemzetség: Szamócafa (Arbutus)
Faj: A. unedo
Tudományos név
Arbutus unedo
L.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati szamócafa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati szamócafa témájú médiaállományokat és Nyugati szamócafa témájú kategóriát.

A nyugati szamócafa (Arbutus unedo) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld fafaj. A család kevés, mészkedvelő fajainak egyike. Madrid címerében is megjelenik ábrázolása. Azokon a területeken, ahol a görög szamócafával együtt fordul elő, könnyen kereszteződik. Hibridjük a platánkérgű szamócafa. Rokona a kaliforniai szamócafa, amely azonban Észak-Amerika nyugati részén honos, és jóval magasabbra megnő.

Latin nevében az arbutus szó a kelta arbois szóból ered, jelentése szigorú erdő, az unedo jelentése pedig csak egyet eszem.[1]

Származási hely, élőhelye

[szerkesztés]

Az atlanti partok mentén, DNY-Írországtól a mediterrán területekig. Sziklás lejtők, cserjések növénye. Egyidejű virágzása és termése miatt nagy a díszítőértéke.

Leírása

[szerkesztés]

Terebélyes, 10 m magasra megnövő fa. Kérge vörösbarna, érdes és repedezett, nem hámlik. A levelek keskenyek, elliptikusak vagy visszástojásdadok, 10 cm hosszúak, 5 cm szélesek, fogazottak. Felszínük erősen fényes és sötétzöld, fonákjuk világosabb. Mindkét oldaluk kopasz. A virágok csupor alakúak, kicsik, fehérek vagy rózsásak. Bókoló, mintegy 5 cm hosszú, hajtásvégi fürtjeik ősszel az előző évi termések érésével egy időben nyílnak. A termése szederszerű, mirigyes, piros, 2 cm átmérőjű. Ősszel érik az előző évi virágokból.

Felhasználása

[szerkesztés]

Termése ehető, de lisztes íze, szemcsés állaga miatt nem igazán kellemes, inkább pálinka és befőtt formájában fogyasztják.

Nagyon finom szemcséjű fáját az asztalosok hasznosítják. Régebben bőr cserzésére is használták.

A levelek sok csersavat és arbutint tartalmaznak, melyek tisztítják a húgyutakat, és összehúzó hatásúak. Gyökérfőzete magas vérnyomás ellen hatásos.[1]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 188. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]