Aposztáziaformák
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aposztáziaformák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Aposztáziaformák témájú médiaállományokat és Aposztáziaformák témájú kategóriát. |
Az aposztáziaformák (Apostasioideae) a spárgavirágúak rendjébe és a kosborfélék családjába tartozó öt alcsalád egyike. Csak a Neuwiedia és az Apostasia nemzetség tartozik az alcsaládba 16 fajjal. A többi kosborféle-alcsalád sokkal fajgazdagabb. Az aposztáziaformák talajon élő (terresztris) indomaláj régióban élő fajok.
Jellemzőjük
[szerkesztés]Az összes aposztáziaforma évelő, lágyszárú növény. A gyökereket nem borítja 'velamen' (szivacsszerű, több sejtrétegből álló bőrszövet ami védi a gyökereket). A levelek spirálisan helyezkednek el a vékony száron. A hajtáscsúcsban a levelek szorosan egymásra csavarodnak, de a levéllemez kiterülésekor már egymással átellenesen állnak. A szár és a levéllemez között nincs átmeneti szövet.
Virágzatuk egyszerű, végállású (terminális) vagy szimpodiális elágazású.[1] A virágok spirálisan helyezkednek el a virágzat tengelyen, kis méretűek, színük fehér, sárgásfehér, sárga, néha visszahajlók. A virágzat murvalevelei relatíve nagyok, lomblevélszerűek. A szirmok két körben helyezkednek el, körönként 3-3 darab. A magház a kosborfélék családjára jellemzően csavarodott (reszupináció), emiatt egy eredetileg felső szirom alsó ajakká (labellum) differenciálódik, de gyengén (Neuwiedia) vagy erősen csökevényes (Apostasia).[1] A magház alsó állású és háromrekeszű. A bibe vékony. Kettő vagy három termékeny porzó van a virágokban, a középső porzó teljesen kifejlett vagy csökevényes vagy teljesen el is tűnhet. A nem termékeny porzók ún. sztaminódiumot hoznak létre. A sztaminódium alja összenő a bibe aljával és a magházzal. A hosszúkás portokokban termelődnek a pollen szemek, melyek nem ragadnak össze. A termés toktermés, de néhány esetben lehet bogyó is.[1] A magok 300 mikrométer átmérőjűek, gömb alakúak, a maghéjuk kemény.
Az Apostasia nemzetség fajainak 2n=48, a Neuwiedia nemzetségnek 2n=96 kromoszómája van, melyek nagyon kis méretűek.[2]
Néhány faj öntermékenyülő, de vannak rovarmegporzású fajok is, ezeknél a rovar okozta mozgás hatására nyílnak fel a portokok.
Elterjedésük, élőhelyük
[szerkesztés]Az aposztáziaformák fajai az indomaláj régióban élnek. Ez magába foglalja Nepál, Kína és Japán déli részét, Új-Guineát és Queensland északi részét Ausztráliában. Nedves talajú erdőkben nőnek 200 és 2200 méter közötti tengerszint feletti magasságban.[1]
Rendszerezésük
[szerkesztés]A molekuláris taxonómiai vizsgálatok és a virágszerkezet alapján az aposztáziaformák a kosborfélék egy ősi formájának tekinthetőek.[3] A többi alcsaládnak (kivétel a Cypripedioideae alcsalád) egy porzójuk van (monandrous-egyporzós növények), de az aposztáziaformáknak három van.
Filogenetikai szempontból az aposztáziaformákhoz hasonló "ősi" fajcsoportok fajai nem közvetlen elődei a többi fajcsoportnak, hanem a közös ősnek egy "konzerválódott" taxonja. Sok feltételezett ősi tulajdonság megőrződött a növényekben. Így ez lehetővé teszi, hogy következtetéseket vonjunk le a közös ősről.[4]
Noha a két nemzetség belső rendszertani kapcsolata általában nem vitatott, az alcsalád taxonómiai helyzetét széles körben vitatják. Főként ellentmondásos az a kérdés, hogy vajon az Apostasioideae-t valóban be kell-e illeszteni a kosborfélék családjába, vagy különálló Apostasiaceae vagy Neuwiediaceae családnak kell tekinteni. A molekuláris genetikai vizsgálatok támogatják az kosborfélék családjába történő tartozást és megerősítették a két nemzetség szoros kapcsolatát is.[5]
Az alcsaládba az alábbi nemzetségek és fajok tartoznak:
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Apostasioideae című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Traudel Rübsamen: Morphologische, embryologische und systematische Untersuchungen an Burmanniaceae und Corsiaceae (Mit Ausblick auf die Orchidaceae-Apostasioideae). J. Cramer, Berlin 1986. ISBN 3-443-64004-4
- ↑ H. Okada: Karyomorphological observations of Apostasia nuda and Neuwiedia veratrifolia (Apostasioideae) Orchidaceae. in: Japanese Journal of Botany. Tokyo 63.1988, 344–350. (Zit. nach Dressler (1993))
- ↑ Kocyan, A. (2004. augusztus 1.). „A phylogenetic analysis of Apostasioideae (Orchidaceae) based on ITS, trnL-F and matK sequences”. Plant Syst. Evol. 247 (3/4), 203–213. o. DOI:10.1007/s00606-004-0133-3. (Hozzáférés: 2010. december 15.)[halott link]
- ↑ Stern, W. L. (1993). „Apostasiads, systematic anatomy, and the origins of Orchidaceae”. Botanical Journal of the Linnean Society 111 (4), 411–445. o. DOI:10.1111/j.1095-8339.1993.tb01913.x.
- ↑ K. M. Cameron u. a.: A phylogenetic analysis of the Orchidaceae: evidence from rbcL nucleotide sequences. Archiválva 2010. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben in: American Journal of Botany. Columbus 86.1999, 208–224. ISSN 0002-9122
Szakirodalom
[szerkesztés]- Pridgeon, A.M.; Cribb, P.J.; Chase, M.W. & F. N. Rasmussen (1999): Genera Orchidacearum Vol.1, Oxford U. Press. ISBN 0-19-850513-2
- Robert L. Dressler: Phylogeny and Classification of the Orchid Family. Cambridge University Press, Cambridge 1993, S. 83ff. ISBN 0-521-45058-6
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Mobot.org-Orchideaceae
- P. F. Stevens: Angiosperm Phylogeny Website, 2006. május 1. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
