Apofízis

Az apofízis (görögül: αποφυσις, latinul: apophysis, jelentése fogyás) általános jelentése nyúlvány, kitüremkedés. Különböző tudományágakban, különböző jelentéssel bír:

• a botanikában rendellenes virágzat, amikor a főtengely tovább nő és nem végződik csúcsvirágban.
• a botanikában címer a fenyők tobozán.
• a földtanban telérkőzetekből kiinduló nyúlvány, amely melléküregek töltelékeként a szomszéd kőzetbe benyomul. Általában a magmás kőzetek képeznek apofíziseket.
• az anatómiában valamely csont végrésze, nyúlványa.
• az építészetben az oszlopok karcsúsodását. Még szűkebb értelemben a negyed kör alakú karima, vaskanyarék, mely összekötő tagozatul szolgál valamely egyenes oldalú, kissé kiszökő lap, tehát a plintus és az oszlop törzse, vagy a fal között, mely a lapon emelkedik. Az apofízis leginkább talpazatokon és oszloplábakon fordul elő.

Források

• Netlexikon
• Apofizis. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X