Ugrás a tartalomhoz

Keleti cserebogár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Anoxia orientalis szócikkből átirányítva)
Keleti cserebogár
Keleti cserebogár (nőstény)
Keleti cserebogár (nőstény)
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Cserebogárformák (Melolonthinae)
Nemzetség: Cserebogár-rokonúak
Nem: Anoxia
Faj: A. orientalis
Tudományos név
Anoxia orientalis
Krynicki, 1832
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keleti cserebogár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti cserebogár témájú médiaállományokat és Keleti cserebogár témájú kategóriát.

A keleti cserebogár (Anoxia orientalis) a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába, azon belül pedig a cserebogárformák (Melolonthinae) alcsaládjának Anoxia nemébe tartozó bogárfaj.
Laza homoktalajok lakója.

Elterjedése

[szerkesztés]

A faj keleti, déli elterjedésű, Ausztriától nyugatra és Csehországtól keletre már nem fordul elő.

Magyarországon főként a nagy sótartalmú homoktalajokon él.

Megjelenése

[szerkesztés]

A keleti cserebogár 2,5-3 cm hosszú, alapszíne vörösesbarna, felülete finoman, sűrűn szőrözött, kivéve az előtorán található két-két csupasz, úgynevezett tükörfoltot. A szárnyfedőkön fehér pikkelyszőrökből álló foltok emelkednek ki a az alapszőrzetből.

Életmódja

[szerkesztés]

Június végétől augusztus elejéig rajzanak. A hímek alkonyatkor kezdenek repülni, a nőstények a talajon, vagy kisebb növényeken maradva várják őket.

A nőstények a homokos talajba furakodva rakják le petéiket, majd a kikelő lárvák különféle növények gyökereit rágják.

Három évig fejlődik, kétszer lárvaalakban telel át, majd a harmadik év tavaszán bebábozódik. A kikelő bogarak hamar elhagyják a talajt és nyár közepén megindul a rajzásuk.

Kártétele

[szerkesztés]

Elsősorban a pajorok okoznak károkat táplálkozásukkal, mivel növények gyökereit rágják. Kártételük elsősorban az alföldi szőlőültetvényeken jelentős. A gyökerek megsebzésével utat nyit az egyéb kórokozóknak is, így közvetett kártétele is jelentős lehet.

Források

[szerkesztés]