André-Hercule de Fleury
André-Hercule de Fleury | |
Született | 1653. június 22.[1][2][3][4][5] Lodève |
Elhunyt | 1743. január 29. (89 évesen)[1][2][3][4][5] Issy-les-Moulineaux |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Lycée Louis-le-Grand |
A Wikimédia Commons tartalmaz André-Hercule de Fleury témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
André-Hercule de Fleury (Lodève, 1653. június 22. – Issy-les-Moulineaux, 1743. január 29.) bíboros, XV. Lajos francia király miniszterelnöke.
Élete
[szerkesztés]Gyorsan emelkedett az egyházi hierarchia lajtorjáján: 1698-ban, alig 45 éves korában püspökké választották. Később nevelőnek hívták meg Lajos herceg (a későbbi XV. Lajos király) mellé. 1726-ban bíborossá nevezték ki, egyben XV. Lajos megtette a minisztérium elnökévé. Az akkor már 73 éves aggastyán eleinte szerencsésen intézte Franciaország külügyi politikáját. A lengyel trónörökösödés után Lotaringiával növelte Franciaországot. Az osztrák örökösödési háború ugyanakkor meghaladta a már nagyon is kimerült ország erejét és a francia csapatok különösen a magyar felkelő hadaktól érzékeny veszteségeket szenvedtek. A háború befejezését Fleury már nem élte meg: 1743-ban majdnem 90 éves korában hunyt el.
Belügyi politikája az abszolutizmus taposott kerékvágásában mozgott, ami a parlamentekkel és közvéleménnyel viszályba keverte. A szükséges reformok kivitelét elodázta; egyedül a jog terén történt (Daguesseau által) némi újítás.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X [1]
Egyéb irodalom
[szerkesztés]- Jobez, La France sous Louis XV., különösen a II. és III. kötet.
- Verlaque, Hist. du card. F. 1879.