Iszaphal
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Amia calva Linnaeus 1766 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iszaphal témájú médiaállományokat és Iszaphal témájú kategóriát. |
Az iszaphal (Amia calva) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának az iszaphalalakúak (Amiiformes) rendjébe és az iszaphalfélék (Amiidae) családjába tartozó egyetlen ma élő nem egyetlen faja.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Élő kövület; kialakulása a jura időszakra tehető. Kanada északkeleti és az Egyesült Államok északi részén honos.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]100 centiméter hosszúra is megnőhet, testtömege 9 kilogramm is lehet. Teste hosszúkás, feje kúpszerű, szája nagy. Olívzöld testének háta sötétebb, a hasa világosabb árnyalatú. A hímek a nőstényeknél kisebbek és rövidebb életűek.[1]
 |
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]A lassan folyó iszapos belső vizek lakója.[1]
A bélrendszeréhez kapcsolódó úszóhólyagja egyfajta kezdetleges tüdőként működik, amivel be tudja lélegezni a levegőt. Az úszóhólyag egyúttal a víz felhajtóerejét is kihasználja.[2] Mivel a lélegzetvételhez fel kell jönnie a víz felszínére, ez korlátozza azt a mélységtartományt, ahol életképes. Ezek a helyek gyakran azok a part melletti területek, ahol más ragadozó hal nem él.
Halat, békát és rákokat egyaránt fogyaszt.[1]
Sporthorgászati értéke nincs.
