Ugrás a tartalomhoz

Fattyúhering

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Alosa alosa szócikkből átirányítva)
Fattyúhering
Illusztráció a fattyúheringről
Illusztráció a fattyúheringről
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Clupeomorpha
Rend: Heringalakúak (Clupeiformes)
Család: Heringfélék (Clupeidae)
Alcsalád: Alosinae
Nem: Alóza (Alosa)
H. F. Linck, 1790
Faj: A. alosa
Tudományos név
Alosa alosa
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Alausa vulgaris Valenciennes, 1847
  • Alosa alosa alosa (Linnaeus, 1758)
  • Alosa communis Yarrell, 1836
  • Alosa cuvieri Malm, 1877
  • Alosa cuvierii Malm, 1877
  • Alosa rusa Mauduyt, 1848
  • Clupea alosa Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fattyúhering témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fattyúhering témájú kategóriát.

A fattyúhering (Alosa alosa) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Az Alosa halnem típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A fattyúhering előfordulási területe az Atlanti-óceán északkeleti felének parti vizei, Dél-Norvégiától Észak-Afrikáig, valamint a Földközi-tenger nyugati fele.

Megjelenése

[szerkesztés]

Eme alózafaj teste nyújtott, oldalról lapított, kerekded pikkelyekkel. Testhossza 35-40 centiméter, legfeljebb 70 centiméter. Testtömege legfeljebb 4 kilogramm. Oldalvonala nincs, feje csupasz. Hátúszója rövid, zsírúszója nincs (ez jellemző valamennyi heringfélére). Felső állkapcsán középen jól fejlett bemetszés van. Az alsó állkapocs a szem hátulsó szegélyéig ér (ez valamennyi Alosa és Caspialosa fajra jellemző). Az ekecsonton (vomer) nincsenek fogak (ellentétben a Caspialosa-fajokkal). 90-130 hosszú, nagyon vékony kopoltyútüskéje van. Egy-egy hosszanti sorban 70-80 pikkely van. A fattyúhering színe felül a kékeszöldtől a barnáig terjed. Oldalai és a hasoldal ezüstös fehér, „sárgaréz” fénnyel. A felső kopoltyúszegély mögött nagy fekete folt, mögötte 1-2 kisebb, jelentéktelenebb folt látható.

Életmódja

[szerkesztés]

Ez a hal egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Körülbelül 5 méteres mélységben tartózkodik. Állati planktonnal táplálkozik. Legfeljebb 10 évig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

A fattyúhering anadrom vándorhal (a tengerből az édesvízbe vonul ívni). A parthoz közeli vizekben több évig tartózkodik, a 3-4 évesen ivarérett fattyúheringek messze felúsznak a folyókba. Május-júniusban ívik, ikrái szabadon sodródnak a folyó medrében. Az ivadék a víz hőmérsékletétől függően 4-8 nap alatt kel ki. A 8-12 centiméter hosszúságot elért kishalak augusztus és október között visszatérnek a tengerbe.

Felhasználása

[szerkesztés]

Ezt a halfajt, iparilag csak kismértékben fogják ki; azonban a sporthorgászok szívesen halásszák. Az ember frissen vagy fagyasztva fogyassza.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  • Whitehead, P.J.P., 1985. FAO Species Catalogue. Vol. 7. Clupeoid fishes of the world (suborder Clupeoidei). An annotated and illustrated catalogue of the herrings, sardines, pilchards, sprats, shads, anchovies and wolf-herrings. FAO Fish. Synop. 125(7/1):1-303. Rome: FAO.

További információk

[szerkesztés]