Fattyúhering
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Illusztráció a fattyúheringről
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Alosa alosa (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fattyúhering témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fattyúhering témájú kategóriát. |
A fattyúhering (Alosa alosa) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A fattyúhering előfordulási területe az Atlanti-óceán északkeleti felének parti vizei, Dél-Norvégiától Észak-Afrikáig, valamint a Földközi-tenger nyugati fele.
Megjelenése
[szerkesztés]Eme alózafaj teste nyújtott, oldalról lapított, kerekded pikkelyekkel. Testhossza 35-40 centiméter, legfeljebb 70 centiméter. Testtömege legfeljebb 4 kilogramm. Oldalvonala nincs, feje csupasz. Hátúszója rövid, zsírúszója nincs (ez jellemző valamennyi heringfélére). Felső állkapcsán középen jól fejlett bemetszés van. Az alsó állkapocs a szem hátulsó szegélyéig ér (ez valamennyi Alosa és Caspialosa fajra jellemző). Az ekecsonton (vomer) nincsenek fogak (ellentétben a Caspialosa-fajokkal). 90-130 hosszú, nagyon vékony kopoltyútüskéje van. Egy-egy hosszanti sorban 70-80 pikkely van. A fattyúhering színe felül a kékeszöldtől a barnáig terjed. Oldalai és a hasoldal ezüstös fehér, „sárgaréz” fénnyel. A felső kopoltyúszegély mögött nagy fekete folt, mögötte 1-2 kisebb, jelentéktelenebb folt látható.
Életmódja
[szerkesztés]Ez a hal egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Körülbelül 5 méteres mélységben tartózkodik. Állati planktonnal táplálkozik. Legfeljebb 10 évig él.
Szaporodása
[szerkesztés]A fattyúhering anadrom vándorhal (a tengerből az édesvízbe vonul ívni). A parthoz közeli vizekben több évig tartózkodik, a 3-4 évesen ivarérett fattyúheringek messze felúsznak a folyókba. Május-júniusban ívik, ikrái szabadon sodródnak a folyó medrében. Az ivadék a víz hőmérsékletétől függően 4-8 nap alatt kel ki. A 8-12 centiméter hosszúságot elért kishalak augusztus és október között visszatérnek a tengerbe.
Felhasználása
[szerkesztés]Ezt a halfajt, iparilag csak kismértékben fogják ki; azonban a sporthorgászok szívesen halásszák. Az ember frissen vagy fagyasztva fogyassza.
Képek
[szerkesztés]-
Múzeumi példány -
Egy felnőtt és két fiatal
Források
[szerkesztés]- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- Whitehead, P.J.P., 1985. FAO Species Catalogue. Vol. 7. Clupeoid fishes of the world (suborder Clupeoidei). An annotated and illustrated catalogue of the herrings, sardines, pilchards, sprats, shads, anchovies and wolf-herrings. FAO Fish. Synop. 125(7/1):1-303. Rome: FAO.
További információk
[szerkesztés]- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 7.)
