Alkáliföldpátok

Az alkáliföldpátok a tektoszilikátok alosztály földpátok csoportjába tartozó ásványok.

E szilikátokban a káliumban és a nátriumban gazdag szélső tagok között a K⁺ és Na⁺ ionok jelentős méretkülönbsége miatt nem olyan folyamatos az átmenet, mint a plagoklász sor esetében. Ráadásul az átmeneti tagokban, ahol a Na és K aránya közel egyforma, a Na-ban illetve K-ban dúsabb összetevők külön, jól lehatárolt, önálló fázisokban válnak ki egymás mellett az olvadék hűlése során. Az így kialakuló kristálystruktúrát pertitnek nevezzük.

A különböző hőmérsékleten megszilárduló kristályok azonos kémiai összetételű szilikát olvadékból (a magmából) is eltérő szerkezetű kristályként válnak ki:

A K-ban gazdag olvadékból magas hőmérsékleen a monoklin szanidin, alacsonyabb hőmérsékleten a monoklin ortoklász, legalacsonyabb hőmérsékleten pedig a mikroklin vagy az adulár kristályai képződnek.

A Na-ban gazdag olvadékból az albit képződik, ami egyúttal a plagioklász földpátok sorozatának is szélső tagja.

Kémiai és fizikai tulajdonságai

Összetételük:
- periklin: NaAlSi₃O₈
- albit: NaAlSi₃O₈
- anortoklász: (Na,K)AlSi₃O₈
- szanidin: (K,Na)AlSi₃O₈
- adulár: KAlSi₃O₈
- mikroklin: KAlSi₃O₈
- ortoklász: KAlSi₃O₈

Ez utóbbi három ásvány szerkezetében tér el egymástól.

Szimmetriájuk: monoklin vagy triklin, de a triklin rendszerűek is csak kis szöghajlásúak.
Sűrűségük: 2,55-2,63 g/cm³
Keménységük: 6 - 6,5 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
Hasadásuk: kiválóan hasadnak, több kristálytani irányban is.
Színük: színtelen, fehér-, szürkésfehér, rózsaszín, sárgás vagy húspiros színűek
Fényük: üvegfényűek; (001) lapjaik gyakran gyöngyházfényűek

Szerkezetük

Kristályrácsukban az SiO₄-tetraéderek térhálós (állvány- vagy tektoszilikát) szerkezetet alkotnak. Igen kis különbség van csak a triklin és monoklin alkáliföldpátok rácsszerkezete között.

Megjelenési formáik, genetikájuk

Az ortoklász és a mikroklin inkább nyúlt, oszlopos, a szanidin és albit táblás, az adulár igen zömök oszlopos megjelenésű. Gyakoriak az ikerkristályok: többféle ikertörvény szerint ikresednek. Kiömlési vulkáni kőzetekben zónás szerkezetűek, ahol a kristálymagok anortitban gazdagabbak, míg a peremi részeken albithoz közelítő kémiai összetételűek.

Az átmeneti összetételű alkáliföldpátok összetételét - szemben a plagioklászokéval - nem lehet optikai tulajdonságaik (fénytörésük) mérésével meghatározni. Az alkáliföldpátok savanyú kiömlési kőzetek, savanyú, mélységi vagy alkálimagmatitok kőzetalkotói, pegmatitos vagy hidrotermális utómagmás működéssel kristályosodnak.

Egyaránt megtalálhatók magmás-, metamorf- és üledékes kőzetekben is.

Rokon ásványfajok

A Wikimédia Commons tartalmaz Alkáliföldpátok témájú médiaállományokat.

További információk

Koch Sándor, Sztrókay Kálmán Imre, Grasselly Gyula: Ásványtan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.