Spica
Spica | |
A Spica a Szűz csillagképben | |
Más jelölések | alfa Vir, 67 Vir, BD-10 3672, FK5 498, GSC 05547-01518, HD 116658, HIP 65474, HR 5056, PPM 227262, SAO 157923, BUP 150, CCDM 13252-1109, IDS 13200-1038, WDS 13252-1110[1] |
Megfigyelési adatok | |
Csillagkép | Szűz csillagkép |
Epocha | J2000,0 |
Rektaszcenzió | 13h 25m 11,58s[1] |
Deklináció | -11° 09′ 40,75″[1] |
Távolság | 262[2] fé, 76,57[1] pc |
Látszólagos fényesség | +0,92 és +1,04 között változik, 4 napos periódussal (átlagosan 0,97)[3] |
Abszolút fényesség | -3,55[2] |
Színkép típusa | B1 III-IV+B2V[1] |
Pályaadatok | |
Évi parallaxis | 13,06[1] |
Radiális sebesség | 1,0 km/s[1] |
Sajátmozgás | |
rektaszcenzióban | -0,04235"/év[1] |
deklinációban | -0,03067"/év[1] |
Fizikai adatok | |
Tömeg | 11 M☉ |
Hőmérséklet | |
Felszín | 22 400 K |
Luminozitás | 2180 L☉ |
Forgási adatok | |
Radiális forgási sebesség | 130 km/s[4] |
A Spica (α Vir, α Virginis, Alpha Virginis) a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, az éjszakai égbolt 15. legfényesebb csillaga. Béta Cephei típusú változócsillag, egy kék óriás, 250 fényévre a Földtől.
Leírása
[szerkesztés]Színe kissé kékesfehér, B1 III-IV színképosztályú. Kettőscsillag. A kettős fényesebb összetevőjének felszíni hőmérséklete 22 400 K, fényessége a Napénak 13 400-szorosa, átmérője annak 7,8-szorosa, tömege 11-szerese. Ennek megfelelően már fősorozati ideje végére ért, a legközelebbi csillag a Naphoz, amely II típusú szupernóvává alakulhat. A másik csillag felszíni hőmérséklete 18 500 K, 1700 Napnak megfelelő fényerővel világít, átmérője annak 4-szerese, tömege 7-szerese, B2V fősorozati csillag. A két csillag egymáshoz nagyon közel kering, távolságuk átlagosan mindössze 0,12 CsE, közös gravitációs középpontjuk körül 4 napos a keringési periódusuk.
Látszó fényessége +0,92 és +1,04 között változik 4 napos periódussal. A változás nagyobbrészt annak a következménye, hogy a „csillag” számunkra látszó átmérője változik. A Spica elég forró ahhoz, hogy erős ultraviola sugárzást és röntgensugárzást bocsásson ki. Az erős röntgensugárzás valószínűleg a két napszél összeütközésének a következménye. A mérések szerint még három, halványabb csillag van a rendszerben.
Történetei
[szerkesztés]Az ókori Egyiptomban a Spica feltehetően fontos szerepet játszott, neve „Lanthordozó”, és „Repa” volt (=úr). Sir Joseph Norman Lockyer angol csillagász szerint több nagyon fontos templom az ókori Egyiptomban és az ókori Görögországban a Spicának volt szentelve (aminek kapcsolata lehet a legendás egyiptomi kiválósággal, Ménésszel).
Gertrude és James Jobes szerint az ókori Kínában a Spica és az Arcturus voltak a sárkány két szarva, és a tavasz eljöttét azzal határozták meg, amikor a telihold a két fényes csillag között látszott. Megjegyzik ezen kívül, hogy a tavasszal való kapcsolat miatt választhatta Sou Szing, a hosszú élet istene otthonául a Spicát.
Nevének eredete
[szerkesztés]A középkorban az arabok a Spicát Szunbulah néven ismerték. A 19. században író Smyth admirális megjegyzi, korábban volt egy törekvés arra, hogy a csillagot a Newton névre nevezzék át a nagy angol csillagász tiszteletére. A talán leginkább megmaradt alternatív név az Azimech. Ennek a névnek az eredete a középkori arab címre, az „Al Szimak al A’zal”-ra megy vissza, melynek jelentése: „a fegyvertelen Szimak”. Az Arcturus volt a másik Szimak, a fegyveres, „Al Szimak al Ramih”. R. H. Allen feltevése szerint a „Szimak” név jelentése: „magasra emelkedni”. Ennek azonban ellentmond a jelenkori csillagnév kutató, Paul Kunitzsch, aki szerint a „Szimak” név jelentése bizonytalan. A nevek ismert része (a fegyverrel rendelkező, illetve azt nélkülöző) talán arra való hivatkozás, hogy az Arcturus környezetében több, kevésbé fényes csillag található, míg a Spica környezetében egy sem. Az Eta Boötis (Muphrid) és néhány további csillag lehet az Arcturus lándzsája vagyis a fegyvere.
A „szpika” latinul és görögül kalászt jelent. A gabonaérés idején tűnt fel az égbolton az ókorban. A görögök a csillag felbukkanásával a termés beérésének idejét azonosították.[5][6][7][8]
Megfigyelése
[szerkesztés]A Szűz csillagkép (Virgo) megtalálásához segítséget nyújt, ha a Spicát sikerül megtalálnunk.
Érdekességek
[szerkesztés]A közé a négy első fényrendű csillag közé tartozik, melyek fedésbe tudnak kerülni a Holddal és a bolygókkal. Ezek: Regulus, Spica, Antares, és Aldebaran. A Pollux kissé messzebb helyezkedik el az égi ekliptikától, ezért nem kerül teljes fedésbe a Hold mögött, de közel tud kerülni hozzá.
A Hold 2020-ig Magyarországról nézve kétszer is elfedi a Spicát.[9]
- 2013. szeptember 8-án délután volt az első okkultáció. Az esemény nappali megfigyelését nagyban segítette az osztott körös vagy GOTO-s pozícióra állás: a fényes csillag így könnyen látható volt akár kis távcsővel is.
- Még ugyanezen év november 2-án bekövetkezett az újabb okkultáció. A belépés épp napkeltekor történt, de a 2%-os holdfázis miatt egyrészt a Hold sem volt látható szabad szemmel, ugyanakkor alacsonyan, mindössze 12 fokkal volt a horizont felett. A Hold folyamatos távcsöves követésével a 43 perccel későbbi kilépést is észlelni lehetett.
Megjelenése a kultúrában
[szerkesztés]A japán Twin Spica (ふたつのスピカ, Futatsu no Supika) szeinen manga sorozatot a Spica csillag után nevezték el. A Spica kettőscsillag, csillagai egymás körül keringenek, ami megfelel a sorozatban hangsúlyt kapó barátság megjelenésének.
Források
[szerkesztés]- Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2
- ↑ a b c d e f g h i SIMBAD lekérdezés: Spica
- ↑ a b ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
- ↑ [1]
- ↑ Abt, Helmut A. – Levato, Hugo – Grosso, Monica: Rotational Velocities of B Stars (angol nyelven), 2002
- ↑ A csillagos ég képeskönyve. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 23.)
- ↑ Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- ↑ Ian Ridpath-Wil Tiriron: Égi kalauz, Gondolat, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
- ↑ SZŰZ:(Latin neve: Virgo). [2010. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 23.)
- ↑ szerk.: Mizser Attila: Fogyatkozások, csillagfedések, Amatőrcsillagászok kézikönyve, Harmadik, javított és bővített, Budapest, 2006: Magyar Csillagászati Egyesület. ISBN 963 06 0197 4