Aleviták

Az aleviták vagy alevik (török: Alevilik) az iszlám síita ágának a szúfizmus és az örmény kereszténység által befolyásolt irányzata. Anatólia középső részén és DK-Törökországban élnek.

Az alevik nem rendelkeznek szent iratokban lefektetett tanokkal. A liturgiában nem az arabot, hanem a törököt és a kurdot használják.

Az isteni eredetűnek tekintett Ali kalifától származtatják magukat. (Erre utal a nevük is.) A vallásuk súlypontját Allah, Mohamed és Ali hármassága képezi.

Haqq-Muhammad-Ali
Muhammad-Ali		ALLAH
ALI	MUHAMMAD
balra: Ali, középen: Mohamed, jobbra: Allah neve.

Az alevizmus lényege nemcsak a Koránból és a szunnából eredő előírások betartása, ennél fontosabb az elmélyült, személyes kapcsolat Istennel. Az ember életében fontos a tökéletességre való törekvés és az ehhez vezető fejlődés fokozatait négy kapu szimbolizálja:

• A törvény kapuja - az előírt külső szabályoknak való megfelelés
• Az út kapuja - a hit felébredése és elmélyülése
• Az ismeret kapuja - Isten és a valóság ismerete
• Az egyesülés kapuja - az Istennel való egyesülés

Az aleviták nem fordítanak nagy gondot az iszlám öt pillérére. Szerintük az igazi haddzs a szív haddzsája, nem pedig a vallási előírásokban megfogalmazott, rítusokhoz történő merev ragaszkodás. Bár ők is böjtölnek, ezt Muharram első 12 napján teszik a 12 imám emlékére. Augusztusban még megülik a Haddzsi Bektás Veli, a bektási dervisrend alapítójának ünnepét. Legnagyobb vallási ünnepük a cem, amikor Mohamed éjszakai utazását (Mirádzs) ünneplik, továbbá megemlékeznek Husszein és a 12 imám szenvedéseiről.

Források

• ↑ Malcolm Clark: Islam For Dummies. Wiley (2019. augusztus 9.). ISBN 978-1-119-64304-3