Aleut-szigeteki hadjárat
| Aleut-szigeteki hadjárat | |||
 | |||
| Amerikai katonák utánpótlást vonszolnak a hóban Attu szigeten 1943 májusában. Járműveik nem működtek a sarki viszonyok között. | |||
| Konfliktus | második világháború, Csendes-óceán | ||
| Időpont | 1942. június 6. – 1943. augusztus 15. | ||
| Helyszín | Aleut-szigetek, Alaszka | ||
| Eredmény | Szövetséges győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Aleut-szigeteki hadjárat
Pozíció Észak-Amerika térképén
| |||
 é. sz. 52°, ny. h. 174°52.000000°N 174.000000°WKoordináták: é. sz. 52°, ny. h. 174°52.000000°N 174.000000°W | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aleut-szigeteki hadjárat témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Az aleut-szigeteki hadjárat az Alaszkához (USA) tartozó Attu és Kiska szigetein zajlott a második világháború idején, 1942. június 6-ától 1943. augusztus 15-éig.
A japán hadművelet stratégiai célja az lett volna, hogy megossza az amerikaiak figyelmét a midwayi csata kezdetekor – a két sziget elfoglalása felvillantotta annak veszélyét, hogy a japánok olyan szárazföldi légibázist hozhatnak létre, ahonnan akár az USA nyugati partját is elérhetik. Ennek megvalósítása egyébként túlságosan nagy költségekkel járt volna, és a császárság nagy hatótávolságú bombázókkal sem rendelkezett, mindazonáltal Japánnak voltak tervei egész Alaszka elcsatolására.[1] A szigetek visszaszerzése – mely a távolság, az időjárás és a terepviszonyok miatt végül több mint egy évig tartott – presztízskérdés volt az amerikaiak számára: az 1812-es brit–amerikai háború óta nem lépett ellenséges haderő a földjükre. A mai napig az aleut-szigeteki hadjárat volt az utolsó az Amerikai Egyesült Államok területén szuverén nemzetek által vívott ütközet.
Az aleut-szigeteki csatát az Egyesült Államokban „az elfelejtett csata”-ként szokás emlegetni, részben azért, mert vele párhuzamosan zajlott a jóval közismertebb guadalcanali hadjárat is.
A japán támadás
[szerkesztés]1942. június 3-án japán bombázók intéztek támadást az Unalaska szigetén található Dutch Harbor ellen. A rossz időben csak a gépek fele találta meg célpontját, nem okoztak nagy pusztítást, de így is 78 amerikai katona halt meg.
Az 1942. június 6-án Kiskát, majd a következő napon Attut megszálló japán egységek kezdetben alig ütköztek ellenállásba. Az őslakosok többségét az amerikaiak már korábban erőszakkal kitelepítették, és délkelet-alaszkai táborokba internálták, ahol sokan közülük éhenhaltak vagy valamilyen betegség áldozatai lettek. A szigeteken maradt 42 személyt Hokkaidóra, az Otaru melletti börtöntáborba vitték, amelyet tizenhatan nem éltek túl.
A szövetségesek válasza
[szerkesztés]1942 augusztusában az USA létrehozott egy légibázist Adak szigetén, és bombázni kezdte Kiskát. A Charles McMorris ellentengernagy vezetése alatt álló amerikai-kanadai tengerészeti erők feladata a japán utánpótlás lehetetlenné tétele volt. A parancsnok-szigeteki csata után a japánok már csak tengeralattjárókkal tudták ellátni aleut-szigeteki csapataikat.
Attu visszafoglalása 1943. május 11-én kezdődött. A műveletet megnehezítette, hogy nem álltak rendelkezésre partraszállóhajók – a part terepviszonyai egyébként is jelentősen megnehezítették a partraszállást –, és a rendkívül rossz időjárást is elviselni képes felszerelés. Sokan szenvedtek fagyási sérüléseket, mivel a felszerelés alapvető darabjait sem lehetett a szigetekre szállítani, vagy, ha oda el is jutottak, a tundrán nem működő járművekkel nem lehetett a rendeltetési helyükre szállítani őket. A japánok nem támadták meg az érkező amerikaiakat, hanem a sziget magasabb részein vették be magukat.
Attun 549 amerikai és kanadai halt meg és 1148 szenvedett sérüléseket, 1200-nak voltak komolyabb fagyási sérülései, 614-en betegedtek meg és 318-an haltak meg más okokból (aknák, eltévedt lövedékek). (Az amerikai katonák mintegy negyede esett el.) Május 29-én az utolsó japán katonák öngyilkosságot követtek el, hogy ne essenek fogságba (a 2900 főből mindössze 29 esett élve fogságba). A halottakat elföldelő egységek 2351 holttestet találtak, de a japánok által a hadjárat ideje alatt eltemetettek száma valószínűleg több százas nagyságrendű.
Az 1943. augusztus 15-én a „Viskó” hadművelet keretében partraszálló 34 426 fős szövetséges hadsereg (köztük az amerikai 7. gyalogos hadosztály, a 4. gyalogos ezred és a 87. „hegyi-harc” csapat, kanadai részről pedig az 5300 fős 13. gyalogos dandár, amelyet a 6. és 7. gyalogos hadosztályból szerveztek ki, továbbá az Attun bevetett 1. alaszkai harci hírszerző szakasz, becenevükön Castner vágott-torkúi) Kiskát elhagyatottan találta. A japánok július 28-án sikeresen kimenekítették csapataikat, így az amerikai légierő több mint egy hétig a már elhagyott állásokat bombázta, és a sziget augusztusi visszafoglalásakor meghalt 313 szövetséges katona aknáknak, csapdáknak, „baráti tűz”-nek, a fagynak vagy betegségeknek esett áldozatul.
A hadjárat emlékezete
[szerkesztés]A Dutch Harbor-i bombázás hatvanadik évfordulóját emléknappá nyilvánították (Dutch Harbor Remembrance Day), az állam lobogóit félárbócra engedték. Ugyanebben a hónapban nyílt meg az 1942–43 folyamán a Dutch Harbor-i haditengerészeti támaszpont védelmére épült egyik erőd területén az a nemzeti történeti emlékpark (Aleutians World War II Campaign National Historic Area), mely a térség második világháborús történetét mutatja be.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Weinberg, Gerhard (2005): A World In Arms A Global History of World War II. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 978-0521618267. 329. o.
Források
[szerkesztés]- explorenorth.com – Aleutian Islands War (angolul)
További információk
[szerkesztés]
