Albedó

Az albedó latin eredetű szó, jelentése: fehérség.

1. A narancsbogyó külső rétegét, a jellegzetes sárga színű héját a kereskedelemben – színe alapján – „flavedó”-nak nevezik. A belső, fehér réteg taplószerű, melyet „albedó”-nak neveznek.
2. Általánosságban az albedó egy felületre érkező elektromágneses sugarak visszaverődési képességének mérőszáma.

Az albedót legtöbbször a látható hullámhossztartományban vizsgáljuk, azaz a tárgyra érkező látható fény mennyiségének a tárgy által visszavert (százalékos) arányát értjük rajta. A 100% albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0%-os albedójú pedig minden fényt elnyelő abszolút fekete test.

Néhány jellemző értéke

• a Föld átlagos albedója: 39%
• friss hófelszín: 80–90%
• füves terület: 20–30%
• erdő: 5–10%
• a Hold átlagosan: 7%, helytől függően: 4–14% között

Az óceánok is alacsonyabb értékkel bírnak. A jelenleg ismert legnagyobb albedója a Szaturnusz egyik holdjának, az Enceladusnak van (99%).

Felhők

A felhők albedója számos tényezőtől függ, ideértve a felhők magasságát, méretét, a felhőn belüli cseppek méretét és számát. A felhők színe a szinte vakítóan fényes fehértől a sötétszürkén át a feketéig terjed. Ez azért van, mert a vízcseppek szórják a fényt: a nagyobb cseppeknek nagyobb a felszínük és több fényt vernek vissza, ezáltal a nagyobb cseppeket tartalmazó felhők sötétebbnek látszanak. Az albedó szempontjából a felhők különleges helyzetben vannak, hiszen a földfelszínről és felülről, a világűr felől is láthatóak. A felhők albedója (még a viharfelhőké is) nagyobb, mint az átlagos földfelszíné.

Források

• ESPERE – Albedó
• Bodács István: A Hold és hatásai a Földre