Ugrás a tartalomhoz

I. al-Mutavakkil abbászida kalifa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Al-Mutavakkil szócikkből átirányítva)
al-Mutavakkil ala l-láh
Abu l-Fadl Dzsaafar al-Mutavakkil ala l-láh

Kalifa
Uralkodási ideje
847 augusztusa 861. december 11.
Elődjeal-Vászik kalifa
Utódjaal-Muntaszir kalifa
Életrajzi adatok
UralkodóházAbbászidák
Született822 márciusa
Szamarra
Elhunyt861. december 11. (39 évesen)
Szamarra
Édesapjaal-Mutaszim kalifa
ÉdesanyjaShuja al-Khwarazmi
Testvére(i)
Gyermekeial-Muntaszir kalifa
al-Mutazz kalifa
al-Mutamid kalifa
al-Muvaffak (régens)
A Wikimédia Commons tartalmaz al-Mutavakkil ala l-láh témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. Al-Mutavakkil ala l-láh (arab betűkkel المتوكل على الله – al-Mutawakkil ʿalā l-lāh), eredeti nevén Abu l-Fadl Dzsaafar (arabul أبو الفضل جعفر – Abū l-Faḍl Ǧaʿfar; 822 márciusa – Mezopotámia, Szamarra, 861. december 11.[1]), al-Mutaszim fia volt az Abbászida-dinasztia tizedik kalifája (uralkodott 847-től haláláig). Melléknevének (al-Mutavakkil ala l-láh) jelentése: [Istenre] hagyatkozó. Testvérétől, al-Vásziktól örökölte a trónt. Nevéhez fűződik a szakítás a mutazilita vallási nézetekkel, illetve a híres, spirális szamarrai mecset megépítése. Meggyilkolásával tört ki az ún. szamarrai anarchia, ami végzetesen meggyengítette a kalifátust.

Al-Mutavakkil trónra lépése előtt nem töltött be politikai szerepet, és elődeinél jóval kevésbé érdekelték a művészetek is (igaz, Valíd ibn Ubajd Alláh al-Buhturit udvari költőjévé fogadta). Vallási tekintetben ráadásul erősen eltérő nézeteket vallott rokonainál, lévén a szunnita ortodoxia elkötelezett híve. Ennek jegyében trónra lépve eltörölte a mutazilita tant érvényre juttató mihnát, véget vetve az Ahmad ibn Hanbal vezette ulema ellenállását 827 óta őrlő üldözésnek. A kalifa nem csak elhatárolódott a nem ortodox irányzatoktól, hanem kifejezetten ellenségesen viszonyult minden ilyesmihez. 848-ban magához rendelte a síiták egyik vezetőjét, a tizedik imámnak tekintett Ali al-Hádit, akit kisfiával együtt házi őrizetbe helyezett fővárosában, Szamarrában. A síiták számára megtiltotta Huszajn imám kerbelai sírjának zarándoklat-jellegű felkeresését. Több diszkriminatív intézkedést is hozott az egyébként védett keresztény és zsidó alattvalókkal szemben is.

Al-Mutavakkil idején ütközött ki igazán az atyja által felállított, leginkább török származású lovasíjász erőket tömörítő rabszolgahadsereg hátránya. A fokozatosan felállított alakulatok állandó konfliktusban voltak a régebbi, arab és horászáni erőkkel, de egymással is. Ez ahhoz a helyzethez vezetett, hogy a hadsereg vezetői nem merték megkockáztatni, hogy Szamarrát elhagyva elveszítsék udvarban szerzett pozícióikat, magukat riválisaik intrikáinak célpontjává téve. A központi hadjáratok így megritkultak, és legfeljebb kisebb belső lázadások leverésére szorítkoztak. Mindebből leginkább az ismét megerősödő Bizánci Birodalom tudott hasznot húzni, amelynek flottája 853-ban és 859-ben Damietta egyiptomi tengeri támaszpontját támadta, és az anatóliai határon is sorra foglalta el az erődöket a muszlimoktól.

Al-Mutavakkilt fia, al-Muntaszir gyilkoltatta meg egyes török tisztekkel összefogva, miután attól tartott, hogy megváltoztatja a számára kedvező öröklési rendet. A gyilkosságnak egyúttal al-Mutavakkil mindenható vezíre, az egyébként szintén török származású al-Fath ibn Hákán is áldozatául esett. A gyilkosság jelentette az ún. szamarrai anarchia kezdetét, amely mintegy harminc éven át dühöngött, és az Abbászida Kalifátus ideiglenes széteséséhez vezetett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez: császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994. ISBN 963 7775 43 9  , 146. oldal

További információk

[szerkesztés]
  • The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
  • Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
  • Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Elődje:
I. al-Vászik
Utódja:
al-Muntaszir