Al-Amín abbászida kalifa
al-Amín | |
Kalifa | |
Uralkodási ideje | |
809 márciusa – 813. szeptember 25. | |
Elődje | Hárún ar-Rasíd kalifa |
Utódja | al-Mamún kalifa |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Abbászidák |
Született | 787 áprilisa Bagdad |
Elhunyt | 813. szeptember 25. (26 évesen) Bagdad |
Édesapja | Hárún ar-Rasíd kalifa |
Édesanyja | Zubajda |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Lubana bint Ali ibn al-Mahdi |
Gyermekei | Al-Natiq bi-l-Haqq |
A Wikimédia Commons tartalmaz al-Amín témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Al-Amín (arab betűkkel الأمين – al-Amīn), eredeti nevén Abu Abdalláh Muhammad (أبو عبد الله محمد – Abū ʿAbdallāh Muḥammad; 787 áprilisa – Bagdad, 813. szeptember 25.[1]), Hárún ar-Rasíd fia volt az Abbászida-dinasztia hatodik kalifája (uralkodott 809-től haláláig). Melléknevének (al-Amín) jelentése: a hű, igaz. Uralkodása alatt polgárháborúba keveredett fivérével, al-Mamúnnal, aki végül megbuktatta őt.
Al-Amín Hárún ar-Rasídtól és arab feleségétől, a szintén Abbászida Zubajdától származott. Apja emiatt őt jelölte ki elsődleges örökösének a nála egy évvel idősebb, perzsa rabnőtől származó al-Mamún helyett. A 809-ben elhunyt Hárún korábban az arab területek kormányzását bízta al-Amínra, öccsét pedig Horászán, azaz tulajdonképpen a perzsa birodalomfél emírjévé tette meg, az öröklési rendet pedig úgy állította össze, hogy halálát követően al-Mamún csak formális függésbe kerüljön a kalifától, és al-Amín halála esetén ő örökölje a trónt.
Al-Amín, aki egyébként a züllött életviteléről és költői tehetségéről híres Abu Nuvász egyik nagy pártfogója és ivócimborája volt, nem lelkesedett azért, hogy bátyja legyen az örököse, hanem vezírjével, al-Fadl ibn ar-Rabíval együtt megpróbálta saját fiát, Múszát elismerni utódjának. Bátyja tartományába agitátorokat küldött, ám nem sikerült a lakosságot elidegenítenie tőle, al-Mamún pedig nem volt hajlandó elismerni Múszát örökösnek. Ez 811-ben háború kitöréséhez vezetett. A rajji csatában a Táhir ibn Huszajn vezette horászáni erők győzedelmeskedtek, és ettől kezdve megállíthatatlanul törtek Bagdad felé. Al-Amínnak lázadásokkal kellett megbirkóznia fővárosában és másutt, eközben Baszra és Kúfa városa, illetve a hidzsázi kormányzó is átállt al-Mamún oldalára. Táhir rövidesen megostromolta Bagdadot, amit al-Amín kétségbeesetten védelmezett. Ez azonban nem menthette meg a bukástól: miközben tárgyalt az ellenséges táborral, végül hajóra szállva próbált menekülni, de elfogták és Táhir parancsára kivégezték.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez: császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994. ISBN 963 7775 43 9 , 146. oldal
További információk
[szerkesztés]- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
Elődje: Hárún ar-Rasíd |
Utódja: al-Mamún |