Fűrészbagoly
Fűrészbagoly | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Aegolius acadicus (Gmelin, 1788) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Fűrészbagoly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fűrészbagoly témájú médiaállományokat és Fűrészbagoly témájú kategóriát. |
A fűrészbagoly (Aegolius acadicus) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Strix nembe Strix acadica néven.[3] Nevét hangjáról kapta, mivel kiáltása a fűrész élesítésekor keletkezett hangra emlékeztet.
Alfajai
[szerkesztés]- Aegolius acadicus acadicus (J. F. Gmelin, 1788)
- Aegolius acadicus brooksi (J. H. Fleming, 1916)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Kanada déli részén és az Amerikai Egyesült Államok északi és nyugati területein honos. A felnőtt madarak állandóan egy helyben élnek, a fiatalok azonban sokszor igen messzire elkóborolhatnak. Ilyen kóbor egyedeket észleltek már Mexikó, Bermuda, Costa Rica, Guatemala és Saint-Pierre és Miquelon területén is. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi sivatagok, szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és mocsári erdők, valamint városi régiók. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 20 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-48 centiméter.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Nappal a magas fenyőfák sűrű ágai között rejtőzik. Sötétedés után jár táplálékot keresni. Apró madarakra, rágcsálókra, nyáron rovarokra is vadászik.
Szaporodása
[szerkesztés]Április közepén a költőpár fészket épít egy faodúban, általában 10 méter magasan. A tojó 4-6 tojást rak, amelyeken 26-30 napig kotlik. a fiókák 4 hetes korukban hagyják el a fészket, ezután még további hetekig ülnek a környező ágakon, ahol szüleik továbbra is etetik őket.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy, de csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve