Jean-Charles Adolphe Alphand

Jean-Charles Adolphe Alphand
Alfred Roll festménye (1888)
Született	1817. október 26. Grenoble
Elhunyt	1891. december 6. (74 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	mérnök botanikus
Tisztsége	Conseiller général de la Gironde (1856–1867)
Iskolái	Lycée Charlemagne École polytechnique École nationale des ponts et chaussées
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje (1889. május 4.)
Sírhelye	Père-Lachaise temető (66) Grave of Jean-Charles Alphand
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Charles Adolphe Alphand témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean-Charles Adolphe Alphand (Grenoble, 1817. október 26. – Párizs, 1891. december 6.) a Francia Híd- és Útügyi Hatóság/Testület (Le Corp des Ponts et Chaussées) mérnöke. Ismert párizsi városrendezési tevékenységéről, melyet először Haussmann báróval együtt, később mint a Párizsi Közmunkák Hivatalának igazgatója végzett. Máig Alhpand-t tekintik a párizsi zöldfelületek „atyjának”, a napjainkig kiható rendezési munkája, a Párizs tüdejét jelentő parkok, kertek és fásított sugárutak rendszerének kialakítása miatt. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Alphand”.

Adolph Alphand 1900 k. Félix Potin et Cie felvétele

Alphand sírja a Père-Lachaise temetőben (66. osztály)

Alphand emlékműve a párizsi Foch sugárúton. Jules Dalou alkotása (1899)

Családja

Apja François Charles Alphand, tüzérségi alezredes (1778–1854), édesanyja Charlotte Péronnard-Dubertin (1790–). 1846. december 23-án Bordeaux-ban feleségül vette Holagray Élisabethet (szül.:1830) A házaspárnak három gyermeke született:

• Charles Lodoïs (1848-1905),
• Gérard Charles Emmanuel (1849–1931) és
• Jeanne (1854–1926). Első férje Émile Bariquand, gépész, feltaláló, műhely-társtulajdonos. Második férje Maurice Tézenas (1856–1926) ügyvéd. Jeanne-t a francia Becsületrenddel is kitüntették 1912-ben jótékony cselekedetei miatt.

Életrajza

Tanulmányait Grenoble-ban a Rondeau kerületi kis szemináriumban kezdte, majd Párizsba ment, ahol a Charlemagne Líceumban folytatta középfokú képzését. 1835-ben a Műegyetemre (L’École Polytechnique) iratkozott, 1837-ben pedig a Francia magas- és mélyépítési Műszaki Főiskolába (l’École des Ponts et Chaussées), ahol a felsőfokú diplomáját szerezte meg.

Mérnöki karrierjét Bordeaux-ban kezdte. A tengerparti város kikötőjének és vasútjának mérnöki munkáival foglalkozott és egyéb infrastruktúra körébe tartozó feladatokat látott el. Itt találkozott Hausmann báróval, aki ekkor Gironde tartomány prefektusa volt. Elnyerte az 1854-ben Párizsba kerülő, s Seine megye prefektusává előléptetett Hausmann bizalmát, aki 1855-ben főmérnöknek hívta meg Alphand-t a Sétányok és Ültetvények Hatóságához (Service des promenades et plantations de la Ville de Paris), s ettől kezdve részese volt a Második Francia Császárság idején Párizs átalakításának, pályatársával, Eugène Belgrand-nal és a tájtervező Jean-Pierre Barillet-Deschamps-val. A városrendezési koncepció szerinti építészi és épületszobrászati feladatokat Haussmann irodájában Gabriel Jean Antoine Davioud (1823–1881) neves építész látta el, aki természetesen a parkokat díszítő építmények tervezéséből is nagy részt vállalt. Alphand előbb a Bois de Boulogne főmérnökévé, majd az újonnan kialakítandó parkok osztályának igazgatójává vált (Service des Promenades et Plantations), sőt később még a közmunkák szervezési ügykörével is megbízták. Sétányokat, parkokat, kerteket tervezett, hogy szépítse és egészségesebbé tegye a fővárost. Teljesen újjáalakította a Vincennes-ligetet (Bois de Vincennes) és a Boulogne-i Városerdőt (Bois de Boulogne).

Amikor Haussmann bárót a Második Francia Császárság bukása után 1870. január 5-én nyugdíjazták, Alphand a posztján maradt. 1871 májusában Adolphe Thiers Haussmann utódjának, Léon Say-nek, Seine megye prefektusának egyetértésével kinevezte igazgatóvá a frissen megszervezett Párizsi Közmunkák Hivatala (Direction des Travaux de Paris) élére. A főváros egyik legfontosabb igazgatási szervének fejeként ezután Alphandnak sikerült felügyelete alá vonni az utak, közérdekű koncessziók, az építészet, valamint Belgrand 1878. évi halála után a víz- és csatornázási szolgáltatások ügykörét is.

Alphand folytatta a Haussmann által megkezdett munkákat: Párizs erődítményeinek építését, a Trocadéro-kert kialakítását, amelyet az 1878-as párizsi világkiállításra készítettek, (sőt már az 1889-es világkiállítás tervezése is napirenden volt), és a párizsi Hôtel de Ville sétánya és kertjeinek rendezését.

1856 és 1867 között a Coutras kanton (Gironde megye) tanácsosa volt.

1884-ben a párizsi városrendezési rendeletek egyik fő szerzője.

1889-ben elnyerte a francia Becsületrend lovagi nagykeresztje méltóságát, melyet az 1889. évi párizsi világkiállítás irányításában való részvételéért (ekkor épült az Eiffel-torony is) kapott.

1891-ben, Haussmann halála után, megörökölte tőle a Francia Szépművészeti Akadémia VI. szekciójának 4. székét.

Váratlan hirtelenséggel halt meg 1891. december 6-án a párizsi Boulevard de Beauséjour-i villájában. Párizs városa nagyszabású temetést rendezett, több százan kísérték a Père-Lachaise temetőbe (Sírhelye: 66. osztály).

Alkotásai

Párizsban:

• A Temple tér (2016-tól Elie-Wiesel tér) parkja. Párizs 3. kerületében. A Templomos lovagok korábban zárt kertjét 1857. november 11-én nyitották meg a közönség előtt. Területe 7700 négyzetméter. (Egyike az Alphand idején közkertté nyilvánított 24 parkosított térnek).
• Az Obszervatórium sugárút Párizs 5., 6. és 14. kerületében. Az 1820. június 20-i császári rendelet alapján nyitották a párizsi obszervatóriumhoz vezető sugárutat.
• A Trocadéro kertek Párizs 16. kerületében. Területe: 93 930 m². A kertek közepén egy vízesés állt. Több Szajna felé néző szobor díszíti, köztük Auguste Caïn bikaszobra, Pierre Louis Rouillard Ló boronával című alkotása. Itt épült fel az 1878-as világkiállítás alkalmával a Champ-de-Mars palota (Hardy Léopold építész műve), Ma az 1937-ben (szintén a világkiállításra) épült art deco Chaillot-palota áll itt (Léon Azéma, Jacques Carlu, Louis-Hippolyte Boileau építészek alkotása). A csodaszép kertek az ikonikus Eiffel-torony közelében találhatók, a Szajna ellenkező oldalán. Középpontjukban a Varsó-szökőkút áll, amely 1937-ben épült az ekkor megrendezett „Művészet és technológia a modern életben” elnevezésű párizsi világkiállításra.
• A Champs-Élysées kertjei Párizs 8. kerületében. Területe: 137 520 m². A jelenlegi kerteket Adolphe Alphand az angol kertek mintájára tervezte, és 1840-ben nyitották meg.
• A Champs-Élysées-Marcel-Dassault körönd Párizs 8. kerületében. Átmérője 164 méter. Adolph Alphand 1863-ban hat kisebb szökőkutat készíttetett a régi nagy medence mellé.
• A Monceau park Párizs 8. kerületében. Adolph Alphand 8,4 hektárra bővítette, és 1861-ben avatták fel.
• A Voltaire boulevard Párizs 11. kerületében. Platánokkal szegélyezett 2850 méter hosszú sugárút.
• A Richard-Lenoir boulevard Párizs 11. kerületében. A San Martin csatorna lefedése után Alphand alakította ki, 1875 óta viseli mai nevét (François Richard és Joseph Lenoir-Dufresne nevéből).
• A Montsouris nyilvános park Párizs 14. kerületében. Haussmann 1860-ban határozta el létesítését Montsouris elhagyatott kőbányáinak területén. Akkor 15 hektáros területét 1867–1878 között angolkert stílusban alakították ki.
• Az Avenue-Foch park Párizs 16, kerületében. A kerteket 1854-ben Adolphe Alphand (1817-1891) hozta létre III. Napóleon kezdeményezésére. Mai nevét Ferdinand Foch (1851-1929), a Nagy háború marsallja nevét viselő közeli sugárútról nyerte.
• Az Auteuil-i üvegházak botanikus kertje 1859-ben a Muette körzetben egy virágoskertet hoztak létre, amelyet leválasztottak a Bois de Boulogne-tól, majd Adolphe Alphand mérnök berendezte. A kertben több mint 30 üvegház és három millió növény volt. Az 1890-es években átkerült a kerület déli részébe, Auteuil-be.
• A Bois de Boulogne (1855–1860). Párizs 16. kerületében. Területe megközelíti a 846 hektárt.
• A Bois de Vincennes (1857–1865). Párizs 12. kerületében. Területe kb. 995 hektár.
• Buttes-Chaumont park (1864–1867). Párizs 19. kerületében. Területe megközelíti a 25 hektárt. Angolkert.
• A Batignolles-i tér Párizs 17. kerületében. Az 1860-ban Párizshoz csatolt Batignoles településről kapta a nevét. Nagyobb területű park.
• Santiago-du-Chili tér Párizs 7. kerületében, kb. 3 826 m². Nevét Santiagóról, a Chilei Köztársaság fővárosáról kapta.
• A Ranelagh kertje Párizs 16. kerületében. Nevét Richard Jones ír főnemesről kapta.
• A Saint-Pierre tér (ma Louise-Michel tér Párizs 18. kerületében. Területe 23 737 m².
• Az Estienne d’Orves tér Párizs 9. kerületében. Mai nevét Honoré d’Estienne d’Orves második világháborús hős, francia ellenálló tiszteletére adták.
• A Montholon tér (közel a Montholon sugárúthoz, melyről a nevét kapta). Párizs 8. kerületében. Területe: 4 571 m².

Pauban (Pyrénées-Atlantiques megye): A Pireneusok boulevard.

Művei

• Alphand, Adolphe (1867-1873). Les Promenades de Paris. Texte [Text]. Rothschild.
• Alphand, Adolphe (1867-1873). Les Promenades de Paris. Planches [Plates]. Paris: Rothschild.
• Lettre à messieurs les membres de la Commission de l’organisation municipale de Paris et des communes du département de la Seine, 1870.
• Monographie: palais, jardins, constructions diverses, installations générales, 2 kötet.
• Adolphe Alphand (szerk.), Adrien Deville és Émile Hochereau: Ville de Paris: Recueil des lettres patentes, ordonnances royales, décrets et arrêtés préfectoraux concernant les voies publiques, Párizs, Imprimerie nouvelle (association ouvrière), 1886 [1] p. 3-4.

Emlékezete

• Egy Grenoble-i utca, egy Montpellier-i sugárút és egy párizsi sugárút viselik a nevét és ugyancsak Párizsban egy sétány a Akklimatizációs kertben (Le jardin d’acclimatation).
• Emlékműve (Jules Dalou szobrász és Jean Camille Formigé építész alkotása). Párizs 16. kerületében, a Foch sugárút 17. és 22. számok között áll.
• Párizsban 2017. február 7-én a 3. környezetvédelmi és ökológiai mérnöki konferenciát „Fák és területek” címmel születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére rendezték meg.
• 2017. október 18. és december 22. között az Île-de-France-i régió Tervezési és Urbanisztikai szervezete (IAU) kiállítást rendezett emlékére „Alphand Párizsa, időtálló városi kertjei” címmel.

És még számos megemlékezés, kiállítás és könyvkiadási terv születik folyamatosan emlékének őrzésére.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Adolphe Alphand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Adolphe Alphand című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Taittinger, Pierre-Christian: Jean-Charles Adolphe Alphand, le jardinier de Paris. Napoleon org. A Napóleon Alapítvány történeti oldala. Megtekintve 2020-03-31.
• Alphand, Jean Charles Adolphe, (1817-1891), urbaniste, találati lista. Napoleon org. A Napóleon Alapítvány történeti oldala. Megtekintve: 2020-03-31.
• Szerző nélk. Parcs et Jardins, les promenades parisiennes du Second Empire. Napoleon org. A Napóleon Alapítvány történeti oldala. Megtekintve: 2020-03-31.
• Párizs 1900 körül, új művészet - honlap - Adolphe Alphand Megtekintve: 2020-04-08.

Lásd még:

• Párizsi zöldfelületek (parkok és kertek) listája (francia nyelven)
• Párizsi parkok és kertek története (angol nyelven)