Adásvétel
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A polgári jogban az adásvétel, illetőleg az adásvételi szerződés az egyik leggyakrabban előforduló jogviszony, illetve szerződéstípus. Hatályos magyar szabályozását a polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény) tartalmazza.
A hatályos polgári törvénykönyvben
[szerkesztés]A hatályos polgári törvénykönyv [1] harmadik részében („Egyes szerződések”) a XIV. cím („A tulajdonátruházó szerződések”) alá tartozó XXXII. fejezet szabályozza az adásvételi szerződés általános szabályait.
Adásvételi szerződés
[szerkesztés]Adásvételi szerződés alapján az eladó dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles.[2]
Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni.[3]
A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad.[4] Az adásvételi szerződés tehát mintaként szolgál egyes egyéb szerződésfajták számára is.
Tulajdonjog-fenntartás
[szerkesztés]Az adásvételi szerződést meg lehet kötni tulajdonjog-fenntartással vagy anélkül.
Az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntarthatja.[5]
A tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni.[6]
Az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba feljegyeztetni.[7]
Az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, vagy ha az ingó dolog tulajdonjogát közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában
- a) a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát; és
- b) a vevő által az ingó dolgon harmadik személy javára alapított zálogjog a vevő rendelkezési joga hiányában is létrejön.[8]
Hasznok szedése, teher- és kárveszélyviselés ingatlan adásvétele esetén
[szerkesztés]Ha az eladó az adásvétel tárgyát képező ingatlan birtokát a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vevőre átruházza, a vevő a birtokátruházás napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.[9]
A költségek viselése
[szerkesztés]Az eladó viseli a birtokátruházással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket.[10] A dolog átvételének és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.[11]
Mezőgazdasági vonatkozások
[szerkesztés]A hatályos polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény) az addigi mezőgazdasági termékértékesítési szerződést mint szerződésfajtát nem ismeri. Ugyanakkor az adásvételi szerződés altípusairól szóló XXXIV. fejezete két mezőgazdasági vonatkozású altípust szabályoz: a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést [12] és a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést [13]
Az adásvétel különös nemei
[szerkesztés]A 2013. évi V. törvény XXXIII. Fejezete szól az adásvétel különös nemeiről. Ezek a következők:
A fenti négy különös adásvételi nem közös szabályait a Ptk. 6:226. §-a szabályozza.[19] Pl. ezeket írásba kell foglalni.[20] Megszűnik a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog, ha a dolog a kötelezettnek fel nem róható okból megsemmisül.[21]
Története
[szerkesztés]A római jogban
[szerkesztés]A kezdetekkor, az áru a pénz átadással egybeesett mindig, tipikus régi csereügyletként is felfogható ez, amikor az egyik cserélt dolgot a pénz helyettesíti.
A két dolog (az adásvételi szerződés megkötése és a vételár kifizetése) akkor vált szét, mikor megjelent a hitelezés lehetősége. Tehát az eladó átadja a szerződés tárgyát, azonban, az ellenértéket ő csak később kapja meg.
Ennél is újabb, amikor a szolgáltatás is elválik, tehát később teljesítik, mint a szerződést aláírnák. Így vált az adásvétel dologi ügyletből (készvételből) kötelmi ügyletté (szerződéssé), vagyis a dologátruházó ügylet (traditio) puszta causájából önálló szerződéssé (emptio venditio). Az adásvételi szerződés jogi kötelező erejének alapját a felek ilyen irányú megegyezésében, consensusában találták meg a rómaiak. Így vált általánossá, hogy az adásvételi szerződés alapja a megegyezés, minden más csak lebonyolítás igazából.
A praetor peregrinus és a praetor urbanus is javasolta edictumában az actio emptit és az actio venditit, s ezzel jött létre a római jogban az első konszenzuál szerződés, az emptio venditio, amely a Kre. I. században civiljogi recepciót nyert.
A posztklasszikus korban a készvétel ismét előtérbe került. Emellett az értékesebb dolgok adásvételénél kötelezővé vált az írásbeliség, aminek következtében az adásvétel szinte elvesztette konszenzuál – szerződési jellegét.
Iustinianus idejében a felek kiköthették az írásbeliséget, s ilyenkor az adásvétel csak akkor jön létre, akkor kész (emptio perfecta) ha azt a felek írásba foglalták, és az adásvételről szóló okiratot aláírták.[26]
A már nem hatályos 1959. évi IV. törvényben
[szerkesztés]Az 1959. évi Ptk.[27] az adásvételt Az adásvétel és a csere címet viselő XXXIII. fejezetében szabályozta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2013. évi V. törvény
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:215. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:215. § (2) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:215. § (3) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:216. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:216. § (2) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:216. § (3) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:216. § (4) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:217. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:218. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:218. § (2) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:232. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:233. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:221. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:222. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:223. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:224. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:225. §
- ↑ Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog közös szabályai, 2013. évi V. törvény 6:226. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:226. § (1) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:226. § (5) bek.
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:227. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:228. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:229. §
- ↑ 2013. évi V. törvény 6:230. §
- ↑ http://www.jegyzetportal.hu/dl.php?p=/romai_jog/e103&i=542.doc
- ↑ 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről.
Források
[szerkesztés]- 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről
- 2013. évi V. törvény a polgári törvénykönyvről
- Nochta Tibor, Kovács Bálint, Nemessányi Zoltán: Magyar polgári jog Kötelmi jog Különös rész, Dialóg Campus Kiadó, 2. kiadás, 2012, Budapest-Pécs, ISBN 978-963-7296-58-1