Ugrás a tartalomhoz

Medveköröm

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Acanthus szócikkből átirányítva)
Medveköröm
Acanthus hungaricus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Medvekörömfélék (Acanthaceae)
Alcsalád: Medvekörömformák (Acanthoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Acantheae
Nemzetség: Acanthus
Tourn. ex L.
Fajok
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Medveköröm témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Medveköröm témájú kategóriát.

A medveköröm (Acanthus) egy Magyarországon is megtalálható cserjefajta, az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe sorolt medvekörömfélék (Acanthaceae) családjának névadó nemzetsége több mint 80 fajjal. Egyéb nevei: akantusz vagy medvetalpfű.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]
Acanthus montanus
Akantuszlevél (ornamentika)

A Mediterráneumból származik.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Magas kóró vagy kisebb cserje. Levele többnyire nagy, szárnyasan öblös vagy szárnyasan hasábos, szúrós fogakkal. Nagy, felálló füzérvirágzata a szár csúcsán nyílik; az egyes virágok között gyakran nagy, szúrós fogú levelek nőnek. A virágok kelyhe kétajkú, lilás színű.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Nektárgazdag virágfüzérei sok rovart vonzanak.

Felhasználása

[szerkesztés]

A Délkelet-Európában honos hosszúlevelű medvekörmöt (Acanthus longifolius) fehér, fürtben felálló, rózsaszín murvalevelű virágai miatt előszeretettel ültetik dísznövénynek. Az ókorban a díszkertek virágágyainak jellegzetes szegélynövénye volt.

A kultúrában

[szerkesztés]

Buján csipkézett szélű, dúsan erezett levelei már az ókorban megragadták a művészek fantáziáját; így vált az akantuszlevél már az ókorban a korinthoszi oszlopok, továbbá különféle egyéb épülettagozatok, vázák meghatározó díszítményévé. Különféle változatait a reneszánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta.

A keresztény művészetben a halhatatlanság, ritkábban a hatalom jelképe.

Források

[szerkesztés]