Ugrás a tartalomhoz

Ahmed Huszejn es-Sar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Abu Mohammad el-Dzsúlání szócikkből átirányítva)
 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Ahmed Huszejn es-Sar
Szíria de facto államfője
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2024. december 8.
MiniszterelnökMohammad Gázi el-Dzsaláli
Mohammed el-Basír
ElődBassár el-Aszad (elnökként)
Katonai pályafutása
Csatái
Született1982. október 29. (42 éves)[1]
Rijád[2]
SzüleiHussein al-Sharaa
HázastársaLatifa al-Sharaa
Foglalkozás
  • forradalmár
  • politikus
Vallásszunnita iszlám
Ahmed Huszejn es-Sar aláírása
Ahmed Huszejn es-Sar aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ahmed Huszejn es-Sar témájú médiaállományokat.

Ahmed Huszejn es-Sar (arabul: أحمد حسين الشرع, Aḥmad Ḥusayn aš-Šar),[3] ismertebb nevén Abu Muhammad el-Dzsúláni (arabul: أبو محمد الجولاني, Abū Muḥammad al-Jawlānī)[4][5] (Rijád, 1982. október 29. –) szíriai militáns vezető, 2017 óta a Tahrír as-Sám politikai és félkatonai szunnita iszlám szervezet második emírje.[6] Szaúd-Arábiában született szíriai száműzöttek gyermekeként, családja az 1980-as évek végén tért vissza Szíriába.[7] Mielőtt 2016-ban megszakította kapcsolatait az al-Kaidával,[8] Dzsauláni az al-Kaida egykori szíriai ágának, az an-Nuszra Frontnak volt a vezetője.[9]

Az al-Kaidával való szakítása után es-Sar nemzetközi legitimitásra törekedett azzal, hogy a globális dzsihadista célok helyett a szíriai ügyekre összpontosított. Csoportja kormányzatot hozott létre az általa ellenőrzött területen, ahol adót szedtek be, közszolgáltatásokat nyújtottak és személyi igazolványokat adtak ki a lakosoknak, bár a tekintélyelvű módszerek és a kritikusok elhallgattatása miatt bírálták.[7] Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2013 májusában a „Speciálisan Megjelölt Globális Terroristák” közé sorolta es-Sart,[10] négy évvel később pedig 10 millió dolláros nyomravezetői díjat ajánlott az elfogásához vezető információkért.[11][12][13] A felajánlott díjat 2024 decemberében visszavonták, miután találkozott egy amerikai küldöttséggel.

Az "el-Dzsúlání" felvett név a szíriai Golán-fennsíkra utal, melynek nagyobb része Izrael által megszállt terület az 1967-es hatnapos háború óta.[14] es-Sar 2014. szeptember 28-án nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentette, hogy harcolni fog az "Egyesült Államok és szövetségesei" ellen, és felszólította harcosait, hogy ne fogadják el a nyugati segítséget az Iszlám Állam elleni harcukban.[15] Az utóbbi években azonban mérsékeltebb képet mutatott magáról, ami azt sugallja, nem áll szándékában a nyugati nemzetek elleni háború, és megfogadta, hogy megvédi a kisebbségeket.[16][17]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Családi háttér

[szerkesztés]

Ahmed Husszein családja a szíriai Golán-fennsíkról származott. A családot 1967-ben költöztették ki, miután a hatnapos háború során izraeli megszállta e területeket. Dzsauláni apja, Husszein al-Sár'a a szíriai nasszeristák arab nacionalista diákaktivistája volt. A szíriai neo-baaszisták bebörtönözték az 1961-es és 1963-as államcsínyt követően elindított nasszerista tisztogatások során, amelyek szétverték az Egyesült Arab Köztársaságot, és hatalomra juttatták az arab szocialista Baasz pártot.[18]

Dzsauláni apja később megszökött a börtönből, hogy 1971-ben Irakban fejezze be felsőfokú tanulmányait. Ebben az időszakban Jordániába utazott, hogy együttműködjön a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Miután az 1970-es években visszatért Szíriába - amely akkor Hafez el-Assad perszonalista diktatúrája volt - Dzsauláni apja ismét börtönbe került. Később szabadon engedték, és Szaúd-Arábiában kapott menedékjogot.[18]

A paraszti hátterű Husszein al-Shar'a, aki a bagdadi egyetemen végzett közgazdászként, a szaúdi olajiparban dolgozott, és számos könyvet adott ki arabul arról, hogy a természeti erőforrások, például az olaj hogyan járulhatnak hozzá az arab világ fejlődéséhez, felgyorsítja a régió gazdasági integrációját, és hogy a gazdasági többlet milyen módon fektethető be olyan kulcsfontosságú ágazatokba, mint az oktatás, a mezőgazdaság és a katonaság.[19]

Fiatalkori évei Szíriában

[szerkesztés]

Es-Sar 1982-ben született a szaúd-arábiai Rijádban, ahol apja olajmérnökként dolgozott 1989-ig. Abban az évben az es-Sar család visszatért Szíriába, ő pedig Damaszkusz Mezzeh negyedének keleti villáiban nőtt fel és élt egészen 2003-as Irakba költözéséig.[20][21]

Szíriai éveiben es-Sar egy városi középosztálybeli családban nőtt fel, édesanyja tanár volt, apja pedig Mahmúd al-Zoubi miniszterelnök olajipari tanácsadója volt. Es-Sart úgy írták le, mint manipulatív, intelligens, introvertált, jó megjelenésű és egy alavita lánnyal ápol érzelmi kapcsolatot, amelyet mindkét család elutasítana.[19]

Katonai és politikai karrier

[szerkesztés]

Iraki háború

[szerkesztés]
Fénykép es-Sarról, miután 2006-ban elfogták az amerikai erők Irakban

A Frontline-nak adott 2021-es interjúja szerint es-Sar kijelentette, hogy 2000-ben a második intifáda idején radikalizálódott, amikor 17 vagy 18 éves volt. „Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnám teljesíteni a feladataimat, megvédeni a megszállók által elnyomott népet” – mondta.[22][23]

A 2001. szeptember 11-i támadások[19] után es-Sar néhány héttel a 2003-as iraki háború előtt busszal utazott Damaszkuszból Bagdadba, ahol gyorsan felemelkedett az Iraki Al-Kaida (AQI) soraiban.[22] A Times of Israel újság azt állította, hogy es-Sar közeli munkatársa volt az AQI vezetőjének, Abu Musab al-Zarqawinak.[4]

A Frontline-nak adott 2021-es interjújában azonban es-Sar tagadta, hogy valaha is találkozott volna al-Zarqawival, és azt állította, hogy csak az al-Kaida alatt szolgált gyalogosként Irakban az amerikai megszállás ellen. Az iraki polgárháború 2006-os kitörése előtt es-Sart az amerikai erők letartóztatták, és több mint öt évre bebörtönözték, különböző létesítményekben tartották fogva, köztük Abu Ghraibban, Camp Buccában, Camp Cropperben és az al-Tajji börtönben.[24]

Szíriai polgárháború

[szerkesztés]

Szíriai felkelés és az an-Nuszra megalapítása

[szerkesztés]

A 2011-es szíriai polgárháborúval egy időben történő börtönből való kiszabadulása után es-Sar jelentős pénzügyi támogatással a birtokában Szíriába ment. Az al-Kaida iraki vezetésével fennálló feszültségek ellenére es-Sar megállapodást kötött Abu Bakr al-Bagdadival az al-Kaida szíriai ágának, Dzsabhat an-Nuszrának a létrehozásáról. A csoport 2013-ig szövetségben állt az Iszlám Állam iraki ágával. Idővel es-Sar kezdett elhatárolódni a transznacionális dzsihadista ideológiától, és egyre inkább szír nacionalista irányba fordult el.[22]

Az Iszlám Állam kezdetben harcosokat, fegyvereket és forrást biztosított es-Sarnak az al-Kaida szíriai ágának létrehozásához. Es-Sar ezeket a terveket az Iszlám Állam iraki ágának vezetőivel együtt valósította meg, a börtönből való szabadulása után.[18]

Es-Sar 2012 januárjában hivatalosan is az an-Nuszra Emírje lett. Az év decemberében az Egyesült Államok külügyminisztériuma terrorista szervezetnek minősítette a Jabhat al-Nusra-t, és az iraki Al-Kaida (más néven Iszlám Állam ) álneveként azonosította.[25] es-Sar vezetése alatt az An-Nuszra Szíria egyik legerősebb terroristacsoportja lett.[4]

Konfliktus az ISIL-lel

[szerkesztés]

Es-Sar 2013 áprilisában került előtérbe, amikor elutasította al-Bagdadi azon kísérletét, hogy az An-Nuszrát az Iszlám Államba olvasztja be, ezzel létrehozván az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) nevű terrorszervezetet. A javasolt egyesülés megszüntette volna az Al-Nuszra autonómiáját, minden vezetőjét Abu Bakr al-Bagdadi közvetlen irányítása alá helyezte volna. Az an-Nuszra függetlenségének megőrzése érdekében es-Sar hűséget fogadott közvetlenül az al-Kaida vezetőjének, Ajman al-Zavahirinek, aki támogatta es-Sar függetlenségi törekvését.

Az An-Nuszra csatlakozott az al-Kaidához, ám al-Bagdadi folytatni kívánta a két terrorista csoport egyesítését, ami fegyveres összecsapásokhoz vezetett az an-Nuszra Front és az ISIL között Szíria területén.[26][4]

Az an-Nuszra újjáéledése

[szerkesztés]

2015 májusának végén, a szíriai polgárháború idején es-Sar arcát elrejtve interjút adott az Al Jazeera katari hírtelevíziónak. A genfi békekonferenciát bohózatnak minősítette, és azt állította, hogy a Nyugat által támogatott Szíriai Nemzeti Koalíció nem képviseli a szíriai népet, és nincs szárazföldi jelenléte Szíriában. Es-Sar megemlítette, hogy az an-Nuszrának nem áll szándékában nyugati célpontok megtámadása, és elsődleges célja az el-Aszad szíriai kormány, a Hezbollah, valamint az Iraki és Levantei Iszlám Állam elleni harc.[27]

Amikor az al-Nuszra a háború utáni Szíriával kapcsolatos terveiről kérdezték, es-Sar kijelentette, hogy a háború befejezése után az ország összes frakciójával konzultálni fognak, mielőtt bárki "iszlám állam létrehozását" fontolgatja. Azt is megemlítette, hogy az an-Nuszra nem veszi célba az ország alavita kisebbségét, annak ellenére, hogy azok támogatják az Aszad-rezsimet. "A mi háborúnk nem az alaviták elleni bosszú, annak ellenére, hogy az iszlámban eretnekeknek tartják őket."[27] Az interjúhoz fűzött kommentár azonban kijelenti, hogy es-Sar azt is hozzátette, hogy az alaviták magukra maradnak mindaddig, amíg fel nem hagynak hitük olyan elemeivel, amelyek ellentmondanak az iszlámnak.[28]

Jabhat Fateh al-Sham

[szerkesztés]

2016. július 28-án es-Sar egy videóüzenetben bejelentette, hogy a Dzsabhat al-Núszra nevet Jabha t Fateh al-Sham-ra (Szíria meghódításának frontja) fogja átnevezni.[29] Bejelentésében es-Sar kijelentette, hogy az átkeresztelt csoport "semmilyen külső entitással nem állt kapcsolatban". Míg egyes elemzők ezt az Al-Kaidától való szakításként értelmezték, es-Sar nem említette kifejezetten a szervezetet, és nem vonta vissza Ajman al-Zavahirinek tett hűségesküjét sem.[30]

A Tahrir al-Sham (HTS) megalakulása

[szerkesztés]

2017. január 28-án es-Sar bejelentette a Jabhat al-Fath al-Sham feloszlatását és egy nagyobb szír iszlamista szervezettel, a Hayat Tahrir Al Sham-mel ("A Levante Felszabadításáért Mozgalom" vagy HTS) való egyesülését.[18] Az Egyesült Államok szíriai nagykövetsége kijelentette, hogy "A HTS magja az an-Núszra, egy terrorista szervezet. Ez a megjelölés attól függetlenül érvényes, hogy milyen nevet használ, vagy milyen csoportok olvadnak bele." A nagykövetség úgy jellemezte a HTS megalakulását, mint a „szíriai forradalom eltérítésére” irányuló kísérletet, nem pedig a mérséklődés irányába tett lépést.[31]

Ennek ellenére a HTS prioritásként kezelte az Al-Kaida és az ISIS elleni küzdelmet. A HTS sikeresen legyőzte az ISIS-t, az Al-Kaidát és a legtöbb ellentétes erőt a területén, ellenőrzését kiterjesztette Idlib kormányzóság nagy részére.[18]

Idlibi kormányzás

[szerkesztés]
Katonai helyzet az ellenzéki offenzívák előtt 2024 végén.
Tahrir al-Sham (fehér) és a szíriai kormány (piros) birtokában lévő területek.

Es-Sar kormányzása alatt Idlib jelentős fejlődésen ment keresztül, és Szíria leggyorsabban növekvő régiójává vált annak ellenére, hogy történelmileg a legszegényebb tartománya volt. A környéken új luxus bevásárlóközpontok, lakótelepek épültek, valamint éjjel-nappali áramszolgáltatás létesült. Az oktatási létesítmények közé tartozik egy 18.000 hallgatóval rendelkező egyetem is. Kormányzatát azonban bírálat érte adópolitikája miatt, ideértve a Törökországból származó árukra kivetett vámot és a csempészett áruk ellenőrzőponti díjait, valamint a török líra leértékelődésének gazdasági hatását, amely ezen régió leginkább használt valutája volt.[32]

2024. márciusában Idlib kormányzóságban széleskörű tiltakozások törtek ki es-Sar uralma ellen, a demonstrálók az „ Iszkát al-Jolani ” („Le Dzsaulánival”) szlogent skandálták, ami az Aszad-rezsim elleni korábbi tiltakozásokra emlékeztetett. Több mint egy hónapon keresztül tiltakozók százai, néha ezrei tüntettek Idlib településein.[32]

A zavargásokra reagálva es-Sar több engedményt is tett. Több száz foglyot engedett el, köztük volt helyettesét, Abu Maria al-Qahtanit, akit 300 másik emberrel együtt tartóztattak a tisztogatások során. Helyi választásokat és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára munkahelyteremtést ígért.[32]

Törökország, amely korábban segített stabilizálni a tartományt azáltal, hogy csatlakoztatta azt elektromos hálózatához, és lehetővé tette az építőanyagok szabad bejutását, egyre jobban aggódott es-Sar befolyása miatt. Válaszul visszafogta az Idlib felé tartó kereskedelmet, ami hatással volt a HTS bevételére. A jelentések szerint es-Sar kétszer kísérelte meg más, török fennhatóság alatt álló területek elfoglalását Szíria északi részén.[32]

Lázadók hatalomátvétele (2024. november–december)

[szerkesztés]
A szíriai ellenzék offenzívája, amely 11 nap alatt megdöntötte Aszad rezsimjét

2024. novemberének végén es-Sar vezette a HTS-t az Aszad-párti Szíriai Arab Hadsereg elleni Agresszió elleni támadásban.[33]

Aleppó elfoglalása során es-Sar utasította erőit, hogy ne "ijesszék meg a gyerekeket", a HTS kommunikációs csatornáin pedig felvételeket sugároztak a városban élő keresztényekről, akik folytatják szokásos életüket. Afram Ma'lui érsek kijelentette, hogy a hívőket nem érintik a vezetésbeli változások. Miután a rezsim erőit kiűzték a városból, es-Sar kijelentette, hogy "a sokszínűség erősség". A HTS gyorsan létrehozta a közigazgatási szerveket, hogy helyreállítsák az alapvető szolgáltatásokat, beleértve a szemétszállítást, az áramot- és a ivóvízszolgáltatást. A csoport általános Zakat Bizottsága megkezdte a sürgősségi kenyérkészletek szétosztását, míg a Gabonakereskedelmi és Feldolgozó Általános Szervezet üzemanyaggal látta el a helyi pékségeket. A Fejlesztési és Humanitárius Ügyek Minisztériuma arról számolt be, hogy az „Együtt visszatérünk” elnevezésű kampány keretében 65.000 vekni kenyeret szállítottak ki.[34]

December 6-án a CNN-nek adott interjújában es-Sar kijelentette, hogy az offenzíva célja Aszad eltávolítása a hatalomból, valamint ígéretet tett a kisebbségi csoportok védelmére.[16] Dareen Khalifa, az International Crisis Group munkatársa szerint es-Sar fontolóra vette a HTS feloszlatását a polgári és katonai kormányzási struktúrák megerősítése érdekében.[35] Kifejezte azon szándékát is, hogy megkönnyítse a szíriai menekültek hazatérését.[36]

December 8-án Mohammad Ghazi al-Dzsaláli szír miniszterelnök bejelentette, hogy a szíriai kormány átadja a hatalmat egy új választott kormánynak, miután el-Aszad távozott Damaszkuszból, es-Sar pedig bejelentette továbbá, hogy al-Dzsaláli „felügyeli az államot intézmények átadásáig”. Al-Dzsaláli később megjegyezte az Al Arabiának, hogy es-Sar a bejelentés előtt kapcsolatba lépett vele, hogy megvitassák az átadás-átvételi folyamatot.[37] 2024. december 20-án, a HTS tisztviselői és az amerikai diplomaták damaszkuszi találkozóit követően az Egyesült Államok visszavonta az es-Sar letartóztatásáért korábban felajánlott 10 millió dolláros jutalmat.[38]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=iA5XcnZd0b0&list=TLPQMjkxMjIwMjTfxwjUfQ4xJA&index=5
  2. ↑ https://orient-news.net/ar/news_show/190448/0/الجولاني-يكشف-أسراراً-تتعلق-بـ-النصرة-والبغدادي-وجيفري-يعلق-ربما-من-الحكمة-العمل-معه
  3. ↑ The Nusra Front breaks ties with al-Qaeda. The World Weekly. [2016. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 30.)
  4. ↑ a b c d Elusive Al-Qaeda leader in Syria stays in shadows. Times of Israel, 2013. november 4. [2018. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  5. ↑ Who is Abu Mohammed al-Golani, the leader of Syria's shock insurgency? (angol nyelven). AP News , 2024. december 4. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
  6. ↑ Julani is a temporary leader of the "Liberation of the Sham". This is the fate of its former leader. HuffPost, 2017. október 2. [2017. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 2.)
  7. ↑ a b Adam Rasgon and Raja Abdulrahim. „Who Is the Leader of Syria's Rebel Offensive?”, The New York Times, 2024. december 8.. [2024. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. december 8.) 
  8. ↑ „Al-Nusra leader Jolani announces split from al-Qaeda”, Al Jazeera, 2016. július 29.. [2022. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  9. ↑ „Syrian Nusra Front announces split from al-Qaeda”, BBC News, 2016. július 29.. [2016. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. július 30.) 
  10. ↑ Terrorist Designations of Al-Nusrah Front Leader Muhammad Al-Jawlani. U.S. Department of State. [2019. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 24.)
  11. ↑ Cone: U.S. offers $10M reward for information on al-Nusra leader. United Press International, 2017. május 10. [2017. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
  12. ↑ Muhammad al-Jawlani. Rewards for Justice. [2021. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 2.)
  13. ↑ Jalabi: Abu Mohammad al-Jolani, the Syrian rebel leader hoping to overthrow Assad. Financial Times, 2024. december 5. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
  14. ↑ Abouzeid. „Meet the Islamist militants fighting alongside Syria's rebels”, Time, 2012. július 26.. [2019. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 2.) 
  15. ↑ „U.S. and its allies strike ISIS tank, refineries and checkpoints”, CNN, 2014. szeptember 28.. [2018. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 2.) 
  16. ↑ a b Kourdi: Syrian rebel leader says goal is to 'overthrow' Assad regime (angol nyelven). CNN, 2024. december 6. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
  17. ↑ „Who is Abu Mohammed al-Jolani, the Islamist rebel leading the Syrian advance?”, Washington Post 
  18. ↑ a b c d e The Jihadist. PBS. [2021. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 7.)
  19. ↑ a b c Almustafa: Syria war: Inside the world of HTS leader Abu Mohammad al-Jolani. Middle East Eye, 2021. június 22. [2024. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva].
  20. ↑ „بعد شهور.. الجولاني يكشف عن أسرار حياته لمارتن سميث”, Al Alam TV, 2021. június 5.. [2021. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. június 7.) 
  21. ↑ الجولاني يكشف أسراراً تتعلق بـ النصرة والبغدادي وجيفري يعلق: يجب علينا العمل معه (angol nyelven). أورينت نت. [2022. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 28.)
  22. ↑ a b c Raya Jalabi: Abu Mohammad al-Jolani, the Syrian rebel leader hoping to overthrow Assad. Financial Times, 2024. december 7. [2024. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
  23. ↑ Salem: How Syria's rebel leader went from radical jihadist to a blazer-wearing 'revolutionary'. CNN News, 2024. december 6.
  24. ↑ „Interview-Abu Mohammad al-Jolani”, PBS Frontline, 2021. április 2. „Most of the information available on the internet is false... No, I didn't meet Abu Musab al-Zarqawi. Abu Musab al-Zarqawi was mostly present in Fallujah and Ramadi and around this region, and I was in Mosul during that time. I was a regular soldier. I wasn't involved in any major operations that I would meet al-Zarqawi.” 
  25. ↑ „Terrorist Designations of the al-Nusrah Front as an Alias for al-Qa'ida in Iraq”, U.S. Department of State. [2017. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. január 13.) 
  26. ↑ „ISIS vows to crush rival rebel groups”, The Daily Star, 2014. január 8.. [2014. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 2.) 
  27. ↑ a b Syria Al-Qaeda leader: Our mission is to defeat regime, not attack West. al-Jazeera, 2015. május 28. [2015. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
  28. ↑ Lund: "Abu Mohammed al-Golani's Aljazeera Interview". Syria Comment, 2015. május 29. [2015. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  29. ↑ „Syrian Nusra Front announces split from al-Qaeda”, 2016. július 28.. [2016. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. július 28.) 
  30. ↑ Analysis: Al Nusrah Front rebrands itself as Jabhat Fath Al Sham | FDD's Long War Journal. FDD's Long War Journal, 2016. július 28. [2019. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 17.)
  31. ↑ US Stands Firm: HTS and Jolani Still Part of al-Qaeda Network. Times of India. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
  32. ↑ a b c d „Protests have erupted against another Syrian dictator”, The Economist, 2024. április 4.. [2024. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. december 7.) 
  33. ↑ Sakr: From Riyadh to Rebellion: Rise of Syria's Abu Mohammad Al-Golani (amerikai angol nyelven). Dailynewsegypt, 2024. december 8. (Hozzáférés: 2024. december 8.)
  34. ↑ Zelin: How Syria's 'Diversity-Friendly' Jihadists Plan on Building a State. The Washington Institute, 2024. december 3. (Hozzáférés: 2024. december 7.)
  35. ↑ Taylor. „Who is Abu Mohammed al-Jolani, the Islamist rebel leading the Syrian advance?”, The Washington Post, 2024. december 6. 
  36. ↑ Thousands flee as Syrian rebels advance on crossroads city of Homs (amerikai angol nyelven). The Times of Israel. (Hozzáférés: 2024. december 6.)
  37. ↑ „Ex-Syrian PM to supervise state bodies until transition”, Al Jazeera, 2024. december 8. (Hozzáférés: 2024. december 8.) (angol nyelvű) 
  38. ↑ US scraps $10m bounty for arrest of Syria's new leader Sharaa (brit angol nyelven). www.bbc.com. (Hozzáférés: 2025. január 1.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ahmed al-Sharaa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Ahmed_Huszejn_es-Sar”