Ugrás a tartalomhoz

Fraser-jegenyefenyő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Abies fraseri szócikkből átirányítva)
Fraser-jegenyefenyő
Az Észak-Karolina és Tennessee állam határán álló Clingmans Dome hegy lejtőjén (Great Smoky Mountains, Amerikai Egyesült Államok)
Az Észak-Karolina és Tennessee állam határán álló Clingmans Dome hegy lejtőjén (Great Smoky Mountains, Amerikai Egyesült Államok)
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. fraseri
Tudományos név
Abies fraseri
(Pursh) Poir., 1817
Szinonimák
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fraser-jegenyefenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fraser-jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Fraser-jegenyefenyő témájú kategóriát.

A Fraser-jegenyefenyő vagy Allegheny-jegenyefenyő (Abies fraseri) a fenyőfélék (Pinaceae) közé tartozó jegenyefenyő (Abies) növénynemzetség egyik faja. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájának 2015-ös állapota szerint veszélyeztetett növényfaj.[1]

Elnevezése

[szerkesztés]

Latin nevében az Abies név utal a jegenyefenyő nemzetségre. A fraseri fajnév pedig John Fraser (1750–1811) skót botanikus és növénygyűjtő nevét őrzi, aki felfedezte, majd Angliában megismertette ezt a jegenyefenyőfajt.

Elterjedése

[szerkesztés]

Kizárólag az Appalache-hegység 1300 m-es tengerszint feletti magasságot meghaladó régióiban őshonos Észak-Karolina és Tennessee államban, Virginia és Nyugat-Virginia állam délnyugati területein. Az egyedüli jegenyefenyőfaj, amely őshonos a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkban.

Megjelenése

[szerkesztés]

Legfeljebb 9–15 m magas és 3–7 m széles, keskeny gúla alakú, örökzöld fa toronysisakszerű lombkoronával. Lapított, fényes sötétzöld, illatos tűlevelei legfeljebb 2,5 cm hosszúak, fonákjukon fehér csíkosak, a balzsamos ágakat sűrűn borítják. Balzsamtartalmú hólyagok megjelenhetnek a fa kérgén. Amint az a jegenyefenyőkre jellemző, tobozai gyertyaszerűen, függőlegesen felfelé állnak az ágakon. A tobozok bíborvörös színűek, kiálló felleveleik szembetűnőek.

Külalakjában nagyon hasonlít a balzsamfenyőhöz (Abies balsamea): a legfőbb különbség köztük a tobozpikkelyek felleveleiben mutatkozik.

Élőhelye

[szerkesztés]

Legjobban a tápanyagban gazdag, nyirkos, enyhén savas kémhatású, jó vízelvezetésű talajokat kedveli, míg az állandóan nedves, illetve kövér agyagos talajokon csak szegényesen fejlődik. S habár a részben árnyékos helyeken is megél, a teljes napfénnyel borítottság optimálisabb számára. Mivel a hűvös, gyakran ködös hegyvidéki klímán honos, termesztésbe vonása nem javasolt forró és nedves nyarú területeken.

Kártevői, betegségei

[szerkesztés]

A növénytetvek (Sternorrhyncha) közé tartozó Adelges piceae nevű rovar számos vadon élő Fraser-jegenyefenyő pusztulását okozta már eddig is. Egyéb rovarkártevői a Scolytinae alcsaládba tartozó bogarak, a Choristoneura nembe tartozó lepkék, a levéltetvek, a zsákhordó lepkefélék és a pajzstetvek. A takácsatkafélék melegebb éghajlati körülmények között fordulhatnak elő.

Betegsége a gyökérrothadás, a fenyő-tűlevélrozsda és az ágelhalás.

A városi szennyezést általában nem viseli el.

Felhasználása

[szerkesztés]

Kertekbe ültetik díszfának. Az Amerikai Egyesült Államokban az egyik legkedveltebb karácsonyfa, ezért az ottani fenyőfagazdaságokban rendszerint termesztik. Régóta használják különböző betegségek kezelésére. Tűit reumatikus fájdalmak enyhítésére használják. [2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]