Ugrás a tartalomhoz

Abd el-Fattáh el-Burhán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Abdel Fattah al-Burhan szócikkből átirányítva)
Abd el-Fattáh el-Burhán
SzületettAbd el-Fattáh Abd er-Rahmán el-Burhán
1960. július 11. (64 éves)
Qandato
Állampolgárságaszudáni
Gyermekeihárom gyermek[1]
Foglalkozása
Tisztségepekingi véderő attasé[1]
katonai vezető[1]
IskoláiSudanese Military College
Szudán Átmeneti Szuverén Tanácsának elnöke
(de facto államfő)
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2021. november 11.
Elődő maga, mint a Szuverén Tanács elnöke
Szudán Szuverén Tanácsának elnöke
Hivatali idő
2019. augusztus 20. 2021. október 25.
Elődő maga, mint az Átmeneti Katonai Tanács elnöke
Utódő maga, mint az Átmeneti Szuverén Tanács elnöke
Szudán Átmeneti Katonai Tanácsának elnöke
Hivatali idő
2019. április 12. augusztus 20.
ElődAhmed Awad Ibn Auf
Utódő maga, mint a Szuverén Tanács elnöke
Katonai pályafutása
OrszágSzudán
Rendfokozataaltábornagy
Háborúi, csatáimásodik szudáni polgárháború
Dárfúri konfliktus
Jemeni polgárháború

A Wikimédia Commons tartalmaz Abd el-Fattáh el-Burhán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Abd el-Fattáh Abd er-Rahmán el-Burhán (arabul: عبد الفتاح عبد الرحمن البرهان; Qandato, 1960[2] –) szudáni politikus, hivatásos katonatiszt, a szudáni fegyveres erők főparancsnokaként Szudán de facto államfője (2019 óta).[3]

Életpályája

[szerkesztés]

Falun született 1960-ban, Kartúmtól északra,[1] vallásos, szúfi családban.[4] Általános és középiskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, de a közeli Shendi városában fejezte be, majd a szudáni katonai akadémián diplomázott. Nem sokkal később részt vett a második szudáni polgárháborúban – melyben a dél-szudániak a függetlenségük elnyeréséért harcoltak 1983 és 2005 között –,[5] majd a nyugat-szudáni Dárfúr tartományban 2003-ban kezdődött felkelés leverésében.[4] Egy rövid ideig Szudán pekingi véderő attaséja volt.[6]

Katonai ismereteit előbb Egyiptomban, majd Jordániában bővítette tovább.[5] Hazájába visszatérve a határőrségnél különböző beosztásokat töltött be, végül határőrizeti erők élére került, később pedig a szárazföldi erők vezérkari főnökének műveleti helyettese lett.[7] Ebben a minőségében szervezte meg a szudáni csapatok kivezénylését Jemenbe (2015),[5] ahol Rijád kérésére a szudáni csapatok a jemeni síita huti lázadók elleni, Szaúd-Arábia vezette harcokban vettek részt, annak ellenére, hogy az ország vezetése mindaddig inkább a hutikat támogató Iránnal ápolt jó kapcsolatokat. A műveletek során befolyásos barátokra tett szert Szaúd-Arábia, és a konfliktusban szintén részt vevő Egyesült Arab Emírségek vezetői körében.[4]

2018-ban kinevezték a szárazföldi erők vezérkari főnökének,[7] 2019 februárban pedig a hadsereg főfelügyelőjévé.[2] A hadsereg komoly veszteségeket szenvedett el Jemenben, miközben Szudánban egyre nőtt az elégedetlenség az árak emelkedése miatt.[4] A tömegtüntetések hatására 2019. április 11-én katonai vezetők egy csoportja megbuktatta Omar el-Basírt, az irányítást átvevő katonai tanács élére az az Avád Mohamed Ahmed Ibn Auf altábornagy került, akit azzal vádoltak, hogy a nyugat-szudáni Dárfúrban háborús bűnöket követett el.[8] A demonstrálók követelésének engedve másnap lemondott az Átmeneti Katonai Tanács éléről, átengedve azt el-Burhánnak (április 12.).[9]

Négy hónappal később, augusztus 20-án, a polgári-katonai megállapodás révén létrejött tizenegy (hat civil és öt katona) tagú „szuverén tanács” elnöke lett, melynek feladata lett volna – valamivel több mint három évig – az új, demokratikus választások megtartásáig vezetni az országot.[10] 2021 szeptemberében a hadsereg meghiúsított egy iszlamista puccskísérletet, melynek keretében a 2019-ig hatalmon levő al-Basír támogatói kívánták átvenni a vezetést. A Szuverén Tanács a civil kormányzat gyengeségét vádolta a puccskísérletért, és ahelyett, hogy el-Burhán átadta volna egy civilnek az elnöki hatalommal felruházott pozícióját[11] – bár a 2020 októberében aláírt jubai megállapodás[12] lehetővé tette számára, hogy további 20 hónapig vezesse a Szuverén Tanácsot, ahelyett, hogy a korábba elfogadott tervek szerint 2021 februárjában lemondott volna[13] –, a következő hónapban – a polgárháború elkerülésére hivatkozva – maga hajtott vére puccsot, melynek során a katonaság átvette a hatalmat, kihirdették a szükségállapotot, feloszlatták a Szuverén Tanácsot – amely mindeddig megosztotta a hatalmat az ország katonái és a civilek között – és az átmeneti kormányt, valamint őrizetbe vették a miniszterelnököt, Abdalla Hamdok, több miniszterrel és kormánytisztviselővel együtt.[14]

November 11-én rendeletet bocsátott ki egy új, átmeneti szuverén tanács felállításról,[15] amelyben ugyanazok a katonai tagok és lázadó vezetők kaptak helyett, mint korábban, azonban a civil tagokat újjakkal cserélték le. Az újonnan felállított testület élén is megtartotta pozícióját csakúgy, mint helyettese, Mohamed Hamdan Dagalo altábornagy.[16] November 20-án a civilek és a katonaság – közvetítőkön keresztül – megállapodást kötöttek egymással, melynek részeként elengedték a politikai foglyokat, a letartóztatott kormánytagokat, és visszahelyezték hivatalába Hamdokot (november 21.),[17] aki a szűnni nem akaró tüntetések hatására a következő év elején önként lemondott tisztéről (január 2.).[18]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Abdel Fattah al-Burhan, the general who leads Sudan (angol nyelven). france24.com, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
  2. a b Sudan transition: Lt-Gen Burhan sworn in as Sovereign Council chief”, BBC News, 2019. augusztus 21. (Hozzáférés: 2021. november 27.) (brit angol nyelvű) 
  3. Abdelaziz, Khalid. „Seven killed, 140 hurt in protests against Sudan military coup”, Reuters, 2021. október 26. (Hozzáférés: 2021. november 27.) (angol nyelvű) 
  4. a b c d Kontúr. Abdelfattah al-Burhan, szudáni puccsvezér. In.: HVG. XLIV. évfolyam, 2022/2. (2218.) szám, 31. oldal, ISSN 1217-9647
  5. a b c Soudan : qui est Abdel Fattah al-Burhan, le leader de la junte au pouvoir à Khartoum? (francia nyelven). information.tv5monde.com, 2021. október 26. (Hozzáférés: 2022. január 15.)
  6. Rickett, Oscar: Sudan coup 2021: Who is Abdel Fattah al-Burhan? (angol nyelven). middleeasteye.net, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
  7. a b Who is Abdel Fattah al-Burhan? (angol nyelven). eng.majalla.com, 2021. október 29. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  8. Herczeg Márk: A diktátor megbukott, de a rendszere még nem (magyar nyelven). 444.hu, 2019. április 12. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  9. Teljes káosz: minden nap új fordulatot hoz Szudánban (magyar nyelven). infostart.hu, 2019. április 13. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  10. Sudan forms 11-member sovereign council, headed by al-Burhan (angol nyelven). aljazeera.com, 2019. augusztus 20. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  11. Alföldy Zsigmond: Nemzetközi lapszemle 3. Economist, „The generals strike back” (2021. október 30.) (magyar nyelven). ludovikacollegium.hu. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  12. Sudan’s government, rebel groups sign landmark deal (angol nyelven). aljazeera.com, 2020. október 3. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  13. Sudanese-Egyptian Military Relations and Geopolitics: Implications for Powering the GERD (angol nyelven). africanarguments.org, 2020. december 17. (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  14. Kottasová, Ivana–Mackintosh, Eliza: The military has taken over in Sudan. Here’s what happened (angol nyelven). CNN, 2021. október 26. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  15. Abdelrahim, Adel: Gen. Abdel Al-Burhan appoints himself chairman of Sudan’s ruling Sovereign Council (angol nyelven). aa.com.tr, 2021. november 11. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  16. Sudan coup leader restores restructured Sovereignty Council (angol nyelven). dabangasudan.org, 2021. november 11. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  17. Körömi Csongor: Megállapodott a hadsereg a civil vezetéssel, visszatérhet Szudán megpuccsolt miniszterelnöke (magyar nyelven). Telex, 2021. november 21. (Hozzáférés: 2022. január 17.)
  18. Kiss Csaba: Katonai puccs után véres tüntetések: újabb országban jött el a földi pokol, amely milliós menekültáradattal fenyegeti Európát (magyar nyelven). portfolio.hu, 2022. január 9. (Hozzáférés: 2022. január 9.)