Frigyláda
A frigyláda (héberül אָרוֹן הָבְּרִית, Ārōn Hāb’rīt) az a szent láda, melyet az Ószövetség elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített.[1]
A Biblia szerint sittim fából (Vachellia és Faidherbia nemzetségbe tartozó fák) készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub[2] nyugodott. Ebben őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. Nevezték még a szövetség ládájának, Jehova Isten ládájának és a bizonyság ládájának, a tetejét pedig a kegyelem királyi székének, vagy az engesztelés fedelének.
Mérete
[szerkesztés]És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából; harmadfél sing a hossza, szélessége másfél sing, magassága is másfél sing.
Azután elkészítette Becalél a ládát akácfából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt.
Mérete a Károli-fordítás alapján: a hosszúsága harmadfél sing[3] (111,25 cm), a szélessége és a magassága egyaránt másfél sing (66,75 cm).
Elhelyezése
[szerkesztés]A bírák korában Silóban állt, a szent sátor szentélyének szentek szentjében. Éli főpap idejében, amikor fiai a filiszteusok elleni háború alkalmával a nép kívánságára a frigyládát a táborba vitték, a filiszteusok Ebenhaezernél megverték az izraelitákat és magukkal vitték a frigyládát. Asdódban, a Dágon istenség templomában állították fel, ezután azonban dögvész ütött ki köztük. Ezt a frigyládában lakozó istenség haragjából származtatták, ezért visszaküldték a ládát az izraelitáknak Bét Semesbe.[4] Béth Semesből Kirjath Jearimba és Giboába került, míg végül Dávid király Jeruzsálembe vitette. Salamon király idején az elkészült jeruzsálemi templom szentélyébe került.
A frigyláda sorsa
[szerkesztés]A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenléte tanúságának tekintették és Salamon templomának legbelső helyiségében, a "Szentek Szentjében" őrizték, ahová a főpapnak is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie. Ez volt a végleges helye I. e. 587-ig, a város első elpusztításáig.
A Makkabaeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás próféta még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. Más források szerint miután a babiloni seregek lerombolták a templomot, és a kincseit Babilonba vitték, a frigyládának nyoma veszett.[forrás?]
Irodalom
[szerkesztés]- Gecse Gusztáv és Horváth Henrik: Bibliai kislexikon; Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1978, ISBN 963-09-1134-5
- Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon; ötödik, bővített és átdolgozott kiadás, Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1983, ISBN 963-09-2218-5
- Farkas Henrik: A Biblia rejtélyei; Móra Ferenc Könyvkiadó, 1988, ISBN 963-11-4560-3
- Bibliai nevek és fogalmak; PRIMO KIADÓ, Budapest, 1988
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ark of the Covenant című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Laurence Gardner: A szent frigyláda elveszett titkai. Az arany csodálatos hatalmának bámulatos megnyilvánulásai; ford. Békési József; Gold Book, Debrecen, 2005
- Bolyki Tamás: A frigyláda és a Szent Grál története. Rejtélyes régészeti leletek; Anno, Bp., 2009
- Tudor Parfitt: Az elveszett frigyláda. A legendás ereklye nyomában; ford. Kabdebó Flórián; Athenaeum, Bp., 2009
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Móz. II. 25, 10-22, 37, 1-9
- ↑ Kerubok: a szeráfokkal együtt Isten közvetlen közelében lévő angyalok; az Úr kísérői, a frigyláda hordozói.
- ↑ Az ókori sing: a felnőtt átlagember könyökétől a kinyújtott kézfeje középső ujjáig mért, mintegy 40-50&cm-es távolság. A Bibliában használt könyök vagy sing hossza 44,5 cm.
- ↑ Sám. I. 4. 5. 5.
