1987 (What The Fuck Is Going’ On?)

The KLF 1987 (What The Fuck is Going' On?)
CD
Megjelent	1987. június
Stílus	Elektronikus zene
Nyelv	angol
Hossz	40:56
Kiadó	The Sound Of Mu(sic)
Producer	Bill Drummond Jimmy Cauty
The KLF-kronológia
1987 (What The Fuck Is Going' On?) (1987) Who Killed the JAMs? (1988)
Sablon • Wikidata • Segítség

Az 1987 (What The Fuck Is Going' On?) a The KLF (akkori nevén Justified Ancients of Mu Mu, röviden The JAMs) debütáló albuma. Arról vált híressé, hogy számaiban a rap-betéteket engedély nélkül felhasznált sample-ökkel keverték össze, melyek jellemzően egy-egy sikeres slágerből származnak - ráadásul ezeket rejtett politikai töltetű szövegekkel színesítették. Miután az ABBA panaszt tett ellenük, a brit MCPA (szerzői jogi érdekvédő szervezet) utasította őket, hogy az összes, még forgalomba nem került példányt semmisítsék meg. Utóbb, tiltakozásként, megjelentették a jogvédett tartalomtól megfosztott változatát is az albumnak (ez volt a The JAMs 45 Edits), mely azonban már egyetlen bakelitlemezen is bőven elfért. Az elpusztítást alig egy pár lemez élte túl világszerte, ma igazi ritkaságnak számítanak.

Története

1987 januárjában Bill Drummond elhatározta, hogy egy hiphop lemezt fog kiadni, "The JAMs (Justified Ancients of Mu Mu)" álnév alatt. Bár ekkor még meglehetősen keveset értett a modern zenei technológiákhoz, maga mellé vette a Brilliant együttes korábbi tagját, Jimmy Cautyt. Az első szerzeményük, melyet egy Roland TR-808-as segítségével ollóztak össze, az "All You Need Is Love" volt, mely 1987 márciusában meg is jelent egyoldalas white label bakeliten. Cauty felvette a "Rockman Rock", Drummond pedig a "King Boy D" álnevet.

A szám jól teljesített, a Sounds magazin a hét kislemezének választotta a megjelenésekor. Ennek ellenére széles körben mégsem terjedhetett el, hiszen a felhasznált hangminták jelentős része jogsértő módon került felhasználásra. Így az újrakiadás előtt átszerkesztésre került, és "All You Need Is Love (106 BPM)" névre keresztelték át. A kislemez bevételeiből finanszírozták az első nagylemezük kiadását, mert nem sikerült rá kiadót találniuk.

A lemez mindössze egy Apple II számítógép, egy Greengate DS3, és egy Roland TR-808-as segítségével készült el. A szerzői jogokkal mit sem törődve gyakorlatilag az összes számuk plágium lett, miután minden egyes másodpercüket más számokból ollózták össze. Ehhez jött hozzá Drummond ezotériával és politikával fűszerezett rapszövege. Maga a lemez hangzása közel sem tökéletes, amivel messze van a későbbi KLF-lemezek kidolgozottságától - ennek oka a gyors munkatempó és a tapasztalatlanság lehetett. Ezt azonban a lemez tartalma képes volt ellensúlyozni, így bár a kritika előtt gyengén teljesített az album, hamar kultusza alakult ki.

Számok listája

1. Hey Hey, We're Not The Monkees
2. Mind The Gap (hangeffekt a londoni metróból)
3. Don't Take Five (Take What You Want)
4. Rockman Rock Parts 2 and 3
5. Why did you throw away your giro?
6. Me Ru Con
7. The Queen And I
8. Top Of The Pops (sample-gyűjtemény)
9. All You Need Is Love
10. Next

A jogi probléma felmerülése után megjelent az 1987 (The JAMs 45 Edits), melyen nemes egyszerűséggel néma csenddel helyettesítették a sérelmezett részeket. Bosszantásképpen az album borítójának belsejében elhelyeztek egy gúnyos leírást arról, hogyan tudják az otthon a lemezt hallgatók reprodukálni a kitörölt részeket. A KLF meghirdette, hogy a lemez eredeti (immár illegális) példányait hozzájuk visszajuttatók megkapják az új (immár legálissá tett) verziót. Akinek a mai napig a birtokában van egy eredeti lemez, annak az eszmei értéke körülbelül hatszor nagyobb, mint a második kiadásé.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1987 (What the Fuck Is Going On?) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.