A „Vörös függöny” trilógia Baz Luhrmannausztrál filmrendező első három mozifilmjének hivatalos marketing-elnevezése. A filmek közös jegye azok stílusvilága, cselekményüket tekintve nincs kapcsolat közöttük. A rendező saját maga nevezte ezt el „vörös függöny” stílusnak. A trilógia részei: Kötelező táncok (1992), Rómeó + Júlia (1996), Moulin Rouge! (2001). A rendező 2004-ben még forgatott egy reklámfilmet ebben a stílusban, de utána bejelentette, hogy egy új trilógiába kezd, és szakít addigi stílusával.
Mindig így akartam filmet készíteni: bátran lopni mindenféle kultúrából, majd összegyúrni mindezt egy olyan világgá, amelyben megtörténhet az, hogy a néző egyik pillanatról a másikra átkerül a legközönségesebb vígjátékból a legmagasabb tragédiába – és mindezt egy kis zenével a közepén.
”
– Baz Luhrmann
A „vörös függöny” stílusnyelv legfontosabb elemei:
Az idézőjelbe tett giccs: költséges, pazar és összetett díszlet, jelmez, zene és forgatókönyv. Képi világa groteszk, előszeretettel használ szuperközeliket arcokról, gyorsításokat és gyors vágástechnikát.
A néző a film elejétől tudja, mivel végződik a történet. Mindegyik film forgatókönyve egy közismert történeten alapul (ezzel elősegítve a kiszámíthatóságot): a Kötelező táncok a Dávid és Góliát bibliai történeten, a Rómeó+JúliaWilliam Shakespeare azonos című tragédiáján és a Moulin Rouge! a Bohémélet, a Traviata és az Orfeusz az alvilágban című operákon.
Minden műben van egy teátrális elem, eszköz, mely emlékezteti a közönséget, hogy egy mozifilmet néz: a Kötelező táncokban a táncjelenetek, a Rómeó+Júliában a jambikus verselés vagy a Moulin Rouge!-ban a dalbetétek.
A történet egyenes vonalú, egyszerű. Vidám, könnyed stílusban indul, de egy pontot átvált egy sötétebb, komolyabb tónusba.
Az ábrázolt világ nem a valós, hanem annak kiszínezésével, felfokozásával születő, távoli, szürrealisztikus, színpadi közeg.
Catherine Martin, Craig Pearce és Marius DeVries mind a három filmen dolgozott. A második két filmben mellékszereplőként megjelent John Leguizamo.
Mind a három filmben feltűnik a „L’amour” (szerelem) felirat a Coca-Cola logóból ismert betűtípussal: a Kötelező táncokban egy tényleges Coca-Cola logóban, Verona Beach sétálóutcáján a Rómeó+Júliában és a Moulin Rouge! filmben Christian lakásának ablakával szemben.
A Moulin Rouge! a 2001-es cannes-i fesztivál nyitófilmje volt és nyolc Oscar-jelöléséből kettőt díjra váltott, valamint három Golden Globe-díjat kapott, tehát a „vörös függöny” stílus sikere csúcspontjára érkezett. Valószínűleg Luhrmann is úgy gondolta, hogy már nem lehet fokozni, a filmnyelv a Moulin Rouge!-ban „tökéletesedett”. Az író-rendező bejelentette, hogy nem folytatja a „vörös függöny” sorozatot, és egy új, klasszikus történelmi eposzokból álló trilógiába kezd, melynek első darabja a 2008-as Ausztrália. Mintegy búcsúzásképp 2004-ben elkészítette a „vörös függöny” stílusban az addigi legdrágább (18 000 000 font) reklámfilmet a Chanel No. 5 nevű parfüm számára, Nicole Kidmannel a főszerepben, mely a No. 5 The Film címet kapta.
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Red Curtain Trilogy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ausztrália
USA
HUN
Összes
