Ugrás a tartalomhoz

Iberoromán nyelvek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ibéroromán nyelvek szócikkből átirányítva)

Az iberoromán nyelvek a nyugati újlatin nyelvek egyik csoportja, amelybe a hispaniai latinból az Ibériai-félsziget területén kialakult újlatin nyelvek tartoznak. Két további csoportra oszlanak: keletire és nyugatira; legközelebbi rokonaik a galloromán nyelvek és a szárd.

Az iberoromán megjelölés földrajzi jellegű, ebből adódóan egyes nyelvek besorolása nem egyértelmű: a katalán nyelvtanilag a galloromán nyelvekhez, azon belül is az okcitánhoz áll a legközelebb; más források viszont ez alapján éppen az okcitánt sorolják az iberoromán nyelvekhez.[1]

Főbb közös jellemzőik

[szerkesztés]
  • A többes számot a nyugati újlatin nyelvekre jellemzően -(e)s hozzáadásával képzik.
  • A szóközi [p, t, k] mássalhangzók zöngés réshanggá váltak.
  • Keleten a latin szókezdő cl-, fl-, pl- csoportok megmaradtak; a nyugaton palatalizálódtak és új hangok alakultak ki belőlük (spanyol ll, portugál és galiciai ch);
  • Számos szóközi mássalhangzócsoport – nyelvenként különböző mértékben – leegyszerűsödött, illetve palatalizálódott, aminek következtében új hangok keletkeztek.
  • A legnyugatibb és legdélibb portugál kivételével eltűnt a b és v megkülönböztetése.

Csoportosításuk

[szerkesztés]

 megjegyzés: Az Ethnologue szerinti csoportosítás némileg eltér a fenti nyelvészetitől.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f Lásd: Ethnologue szerinti besorolás.
  2. VNY p. 1469: „iberoromán (a római kori Hispánia területén kialakult nyelvek)”

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]